Egyszer távolságtartó, egyszer keresi a társaságom, le sem lehet vakarni a mosolyt az arcáról. Férfiak, ti mikor csináljátok ezt?

#10 "Szerintem a mosolygás, stb. elég egyértelmű jelek.

😂😂😂😂😂😂😂

Ezt magyarázzuk többen is, hogy ennyi NEM támpont.

Mosolygok az eladólányra, mosolygok a kollégákra, ismerősökre, akinek köszönök stb és úgy általában kedvesek vagyunk az embertársainkkal.

Biztos vagy benne, hogy KIVŰLRŐL is egyértelműek azok a jelek? Számára is? Megbántani sem csak szándékosan lehet valakit - ilyesmit nem is feltételezek az említett kolléganőről. De attól még egyes viselkedések lecsapódhatnak nagyon szerencsétlenül a másikban ami rosszul eshet neki.

Nyomulas alatt mit értesz? Hogy mindig ő ment oda, kezdeményezte a beszélgetést, keresett chat-en és ha egyszer te keresnéd a társaságát akkor az nyomulás lenne a részedről?

Ha MINDIG én keresem a társaságát, írok rá, akkor bármennyire is jól elvagyunk, élvezem a társaságát, de nem fogom kölcsönösnek érezni az érdeklődést, ha egyszer sem keres. Úgy érzem, hogy nem érdeklem. Mert ha én keresem őt, akkor mosolyog, megérint kedvesen, de ő magától egyszer sem keresne. Megpróbálom lehívni, ráírok számtalanszor, de magától egyszer sem kérdezné meg, hogy mit szólnék egy kávéhoz vagy írna rám. Ez olyan érzetet kelt, hogyha nincs ló, akkor jó a szamár is. Látod, így is, abszolút szándékolatlanul is meg lehet bántani valakit vagy összeszavarni.

Na, ilyenkor kezdek hideg, távolságtartó lenni.

#12 hűűű... hát, nálatok akkir más a helyzet.

Az én példámban mindig én megyek ida, szólítom meg, kezdemémyezem a beszélgetést vagy írok rá, pedig bátortalan vagyok. Kedves és megérint mindig, amit észrevettem, hogy más férfit így nem tüntet ki, mintha zavarban lenne, de örül közben. Viszont egyszer sem kereste még ő az én társaságomat és ez elbizonytalanít, hogy csak bele élem magam... amikor munkábam kihívtam akkir gyorsan lekoppintott aztán kiment másokkal, ami nagyon rosdzul esett (többször). Ha meg összefutottunk kettesben, akkor más a tekintete, kedves. Aztán mégsebkeres magától sosem. Figalmam sincs hogy viszonyul hozzám és ilyenkor inkább hátralépek, nem erőltetem magam rá, ha nem érdekli a társaságom.

A te esetedben viszont te is keresed őt, és ebből tényleg le kellett volna esnie.

Nem tudod veke megbeszélni vagy "sarokba szórítani", hogy színt valljon, mit szeretne?