Ez most mi? Eddig minden jó volt, most meg jött ez a dolog. Mit tegyek?

Valószínűleg a 3 év alatt is volt nála ilyen. Mivel írtad, hogy fél éve laktok együtt, így feltételezem addig nem voltatok együtt minden egyes nap.

Mit akarnál tenni?

Szerette a lányt, mellette volt a haláláig. Ahogy egy szülő elvesztése is életre szóló fájdalom, akár fiatal korban, akár később. Egy számunkra fontos személy elvesztése, akit szeretünk szintén életfogytig tartó szenvedés.

Ahogy írtad, nagyjából 4 évig voltak együtt. Veled kb a lány halála után 1 évvel jött össze. Nos az baromi kevés idő ahhoz, hogy valaki túl legyen a másikon.

Nekem édesanyám 8 éve halt meg, én is legalább 5-6 évig sírtam, mire feldolgoztam, hogy nincs többé.

Féltékenynek kár lenned egy halottra; szereted a párod, mert veled van.. de én is sokáig voltam úgy, hogy eszembe jutott anyum és egyszerűen elkapott a síró görcs, még felnőtt fejjel is. (21-22 voltam mikor meghalt).

Néha az ember a párja mellett is magányosnak érzi magát.. de az is lehet, hogy valami hirtelen emlékeztette rá.

Szerintem azon a napon történt, hogy a lány meghalt.

Kitudja, ha nem halt volna meg a lány, lehet még ma is együtt lennének.

Az is lehet, hogy az a típusú ember, aki egy ember mellett akart volna megöregedni és akkor furdalta a lelkiismeret, hogy most boldog... lehet hogy úgy érezte, hogy megcsalta az emlékét.

Sok minden lehet.

De ez miatt kár haragudnod rá, vagy szóvá tenned. Nem tudod kitörölni az életéből, mert az élete része volt.

S talán pont amiatt a lány miatt olyan ma, amilyen.

A halál egy undorító dolog. Csak elvenni tud, adni nem. Ez is csak azt mutatja, hogy a barátod ember, egy érző ember. Egy igazi kincs, szóval vigyázz rá!

Gyászterapeuta, hospice munkatárs segíthet rajta esetleg.

Próbáld mégis azzal a gondolattal megvigasztalni, hogy az Elhunyt Párja szeretné, ha a Földön még boldog lenne Másvalakivel.

Ez a Másvalaki éppen Te lehetnél...adj azért neki egy kis LÉLEGZETNYI IDŐT!(Nem irigyellek. Embert próbáló feladatot kaptál a sorstól...)