Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy hagyjak el valakit, akit szeretek, de "muszáj"?
Lassan 1 éve vagyunk együtt, távkapcsolatban. 27N vagyok, ő 39F, és van egy gyereke is az előző házasságából. Tőlem 2 órányira lakik repülővel, kb. 10-14 naponta tudunk hétvégére találkozni. Idáig nagyon jól elvoltam így, nem stresszeltem semmin,nagyon jól megvoltunk, rengeteg élménnyel gazdagodtam vele. Előtte egy igen rossz kapcsolatból léptem ki, még orvoshoz is kellett fordulnom utána, és tartok tőle, hogy most is ez vár rám, ha vége.
Egy múltkori veszekedés hatására tudatosult bennem, hogy megy az időm, és mi lesz velem,"öreg" vagyok, szeretnék családot stb. Talán erre 2-3 év múlva nyitott is lenne, viszont a fő probléma, hogy képtelen lennék ide kiköltözni a családom miatt, nem megy egyszerűen, szeretem a hazámat, ő pedig nem jöhet el a gyerek miatt, illetve anyagiak miatt sem, így max én jöhetnék. Sajnos ez tényleg így van.
Megpróbáltam elhagyni józan ésszel, neki is elmondtam a fentieket, de egyszerűen nem ment, mert vannak érzéseim, holott minden külső tényező a távolság, kortól kezdve ellene szól. Ő nagyon megértő volt, és azt mondta, hogy tudja milyen fontos nekem a családom, de nem tudna a helyemben addig kilépni, amíg szeretjük egymást, még várjak, ha véges, ha nem.
Már fizikai tüneteim is vannak, szorongok rengetegszer, pánikolok erősen, hogy mikor jön el újra az idő, amikor tényleg el kell hagyni egymást, mert fenti dolog miatt ez így véges lesz, tudom.
Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok, de hogy lehet elfelejteni/hagyni valakit, ha szereted? Hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy engedhetném el, ha a szívem mást mond egyelőre? Alapból is érzelmileg labilis ember vagyok kicsit, nehezen döntök,ragaszkodom a szeretethez. Párkapcsolatfüggő nem vagyok, mert, aki nem fontos, el tudom hagyni, és nem keresek utána szándékosan senkit rögtön.
Sokan mondják, hogy adjam át magam a pillanatnak, élvezzem ki, amíg lehet, de én félek, hogy kifutok ennyi idősen az időből, mire ennek vége, feldolgozom nagyon nehezen, és újra találok valakit, akit nem kell többé elengednem. Borzalmas érzés ez, hogy egy ilyen dolog áll az utamba annyi szenvedés után megint.
válasza:#7, nem igazán válaszoltál a kommentekre, csak szenvedsz, már ne haragudj.
Szerintem gyerekes, hogy ennyi idősen nem tudsz dönteni. Nem kellene elhagynod a párod, ha kint tudnál élni VELE. Oké hogy szereted a hazád, magyar maradsz attól függetlenül, a családod is tudnád látogatni, egyedül te csinálod a feszkót magad körül.
Ha szimplán az ország, ahova mennél nem tetszik, nem tudnál elhelyezkedni, megint más,m mert akkor persze ne menj ki. Illetve ha azt érzed, hogy nincs közös jövőtök.
És ne legyél ennyire időhöz kötve, ha rágörcsölsz a gyerektémára, hidd el, jó pár évig nem leszel terhes.
válasza:Kedves Kérdező!
Abban tényleg igaza van az előttem szólónak, h. Te tényleg csak őrlődsz, szenvedsz.
Valószínűleg szeretsz (persze tudat alatt) szenvedő fél lenni, aki csak sajnálja és sajnáltatja is magát.
Erre utal, amikor is nyilatkoztál, hogy "...egy igen rossz kapcsolatból léptem ki,..." Itt csak az nem derült ki, h. szerinted ki (vagy mi) miatt volt rossz az előző kapcsolatod. Persze adja magát, hogy hát nyilván a párod , vagy szülei, vagy akárki miatt volt rossz. (Mert lehet, h. kihasznált, megalázott, becsapott, elárult, tönkretett, vert, stb.) De könyörgöm! Ki engedte ezt meg Neki? Ki az, aki hagyta magát? Hát Te magad. Így hát Te is épp ugyanolyan részese voltál 50-50%-ban a rossz kapcsolat kialakulásának. Talán ismered a mondást: "Nem lehet lecsapni azt a labdát, amit nem dobnak fel!" Te viszont akarva-akaratlanul feldobtad a labdát, s Ő mindig lecsapta. Mondom talán ez volt... de ez csak feltételezés, okoskodás... (Most persze haragszol rám... amiért ilyeneket írok) Bocsáss meg. De ezt régebben már én is átéltem. Tehát van saját tapasztalásom az önsors-rontó szenvedésből...
Akkor most figyelj, jön a másik utalás.
Azt mondja: "...nem tudna a helyemben addig kilépni, amíg szeretjük egymást, még várjak, ha véges, ha nem."
Ez pontosan mit is jelent? Lefordítom:
Nem akar addig változtatni a jelenleg fennálló helyzeten, amíg Te is ragaszkodsz Őhozzá. Ha közben Te v.milyen oknál meggondolnád magad, akkor a kapcsolatotok végét elfogadja. De, addig is szívesen veszi, ha Te rendelkezésére állnál a számára, mint 1-2 hetenként vele összebújni hajlandó szerető "társ". No, vajon miért gondolom ezt így? Ez itt a nagy kérdés...
Úgy mellesleg... Mit jelent az, hogy "...amíg szeretjük egymást..."? Amíg... de hát meddig? Amíg azt nem mondod neki: - Kösz szépen, nekem ebből elég volt. Bejáró nőnek lenni nálad. Vagy: - kösz, de már nem szeretlek! Saját családot és gyermeket szeretnék. -
Addig? Meddig képes két ember egymást SZERETNI? Amíg meg nem unják egymást? Vagy amíg az éppen fennálló szituációt meg nem unja valamelyikőtök, kettőtök közül...
Elmondjam itt és most, h. mire gondolok, vagy inkább privátba kéred... vagy sehogy. (Ez is opció)
Még valami. Írod: "Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok,..." Ne utáld magad (gondolom így értetted), de ne utáld a "gyenge" jellemvonásaidat sem, mert az jusson mindig eszedbe: "Nem Vagyok Tökéletes!" Tehát valamennyi mindig lesz belőle...
Ha hibát észlelsz magadon, akkor ne utáld, hanem törekedj kijavítani. Mert mindenen lehet javítani, még a jellembeli gyengeségeinken is. (Én is ezt teszem folyamatosan) Inkább szeretgesd, babusgasd, akkor megszelídülnek és könnyebben fogod megragadni és kihajítani, hogy helyébe mást helyezzél. Pozitív jellemvonásokat pl. De, hát neked abból is van! Azt erősítsd, azt ápold, s akkor a negatívok helyére is az lép be... mert miért is? Mert valaminek mindig ki kell töltenie azt a mentális teret.
Tudom, ez kissé furcsán hangzik, de hát csak ez működik...
Az ERŐ legyen Veled!
Tudom, hogy ugy tunik, csak szenvedek, ez reszben igy is van,nem tudok donteni jelenleg. A szorongasos tuneteim pedig sajnos nem enyhek, valoszinuleg el kell mennem vele valakihez, amikor bennem van, hogy ez lassan veges lesz, elfog ez a panikszeru valami. A kerdesem arra vonatkozott, hogy egy ennyire erzelmileg labilis, ilyen tunetekkel rendelkezo szemely, hogy tud magaval szemben a legjobbat tenni. Fokozatosan leepiteni fejben szakemberrel, es ugy kilepni, vagy..? Aki esetleg volt mar hasonlo helyzetben.
Probaltam a hirtelen modszert, de egyszeruen keptelen voltam kimondani az erzeseim miatt. Még nem ment. Ez sajnos nagyon nehez annak szerintem, aki esszel tudja jol, hogy nem fog kikoltozni, a szive viszont meg a helyen van, es nem engedi el. Ehhez nem tudom milyen akaratero es nagyfoku tudatossag kell.
válasza:Ha gondolod, elmondom neked, hogy milyen lehetőségeid vannak. Pont olyanok, amilyenek nekem is voltak.
Elmondjam?
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!