Nagyon szeretek egy lányt, gyakran gondolok Őrá és várom, hogy keressen, de Ő nem érez irántam kölcsönösen így és el kéne felejtenem emiatt. Mit tegyek?

Már hosszú ideje ismerjük egymást, mondhatnám, hogy gyerekkori barátok voltunk. Néhány évvel ezelőtt viszont beleszerettem és alig várom mindig, hogy találkozzunk. Az érzéseimről Neki is beszéltem őszintén és ugyan azt mondta, hogy aranyos vagyok, mégis elutasított arra hivatkozva, hogy a barátság fontosabb a szerelemnél (amit én nem így gondolok). Nehezen fogadtam el ezt és szenvedtem nem is kevés alkalommal emiatt, sőt, amikor látom vagy csak egyszerűen tudok arról, hogy van párja, rosszul érzem magam és olykor elviselhetetlenül fáj. Tudni kell azt még, hogy úgy tapasztaltam az elmúlt időszakban, hogy csak akkor szokott engem keresni, ha úgy kívánja az érdeke és amikor megkérdezi tőlem a találkozásaink során, hogy hogy vagyok és mi történt velem, nem is érdekelheti komolyan, csak formalitásból adódóan teszi ezt (sőt, ha nem találkozunk, egyáltalán nem is kérdezi meg tőlem ezt, amikor chatelünk és csak akkor szokott írni, ha valamire megkér engem). Nem szeretném elveszíteni, de mivel semmi jóra nem számíthatok és úgy érzem, hogy nem becsül meg, el kéne felejtenem. Ráadásul nagyon közel lakunk egymáshoz és így bármikor összefuthatunk az utcán is. Remélem, hogy tudtok tanácsot adni a számomra és előre is megköszönöm a válaszaitokat! :)

F/22