Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti belemennétek egy kapcsolatba csak azért, hogy legyen végre párkapcsolatotok?
20+ éves lány vagyok, 0 párkapcsolati tapasztalattal. Ennek rengeteg oka volt, főbb vonalakban: elhanyagolt gyerekkor, iskolában lelki bántalmazás, kiközösítés, külsőségbeli problémák, depresszió.
Ezek mind-mind mély nyomot hagytak a lelkemben, azonban ezek ellenére igyekszem nem beleragadni ebbe az állapotba, teszek ellene, hogy jobb legyen, tanulok, jógázom, próbálok ismerkedni, leküzdeni a bizalmatlanságom az emberek felé, kisebb-nagyobb sikerrel.
Most is online ismerkedem egy fiúval, 4 hónapja chatelünk, skype-olunk is hetente. Külföldön él, hamarosan hazajön huzamosabb időre és élő találkozó is lesz. Eddig minden flottul ment, úgy tűnt, hogy normális, rendes, vicces, még azt is felajánlotta, ha élőben is könnyen megtaláljuk a közös hangot, akkor kiköltözhetem hozzá, rövidebb vagy hosszabb időre, segít munkát találni, és a munkakeresés alatt is támogat. Olyan országban él, amelynek a nyelvét beszélem, így azzal nem lenne probléma. Viszont az utóbbi időben kiütközött egy-két rossz tulajdonsága, nevezetesen, hogy könnyen felidegesíti magát piszlicsáré dolgokon, dühbe gurul, és ez engem borzasztóan nyugtalanít, azonosulni sem tudok vele, mert én egy alapvetően békés természetű ember vagyok. Többször volt már erre példa. Arra gondolok, ha jelentéktelen dolgok ezt váltják ki belőle, mi lesz, ha már véresen komoly gondokat kell megoldani. Másrészt, arra is gondolok, hogy kire vagy mire várjak még, akár éveket, továbbra is 0 tapasztalattal. Ahogy múlik az idő, úgy egyre nehezebb ismerkedni 20+ éves szűzként, ez már most is nehéz, de mondjuk ő ebben toleráns, nem is erőlteti annyira a szex témát, mert tudja, hogy mi a helyzet. Tudom, hogy mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, és egy párkapcsolat a kompromisszumokról szól, de félek, hogy ez csak a kezdet, és egy kissé idegbajos férfivel sodort össze a sors, és ez a rossz tulajdonsága az idő előrehaladtával majd egyre csak eszkalálódik. Szerintetek mi lenne a helyes döntés?
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha válaszolsz!
válasza:22-es vagyok.
"Egyébként elvégezni egy iskolát, nyelveket tanulni, különböző munkákat vállalni, ha csak lehetőség adódik rá, az nem élettapasztalat?" "Objektív érveket szeretnék hallani pro és kontra" - bocsáss meg, de nekem úgy tűnik, hogy te megpróbálod végletekig racionalizálni az érzelmi életedet.(Szerintem a jelölted is rájött, és azt mondja, amit hallani akarsz a "tartalmas beszélgetésekről".) Épp az ilyen jellemek vághatók át könnyen párkapcsolatok terén, mert eleve feltételezik, hogy a másik fél is racionalitással pótolja a hiányzó élettapasztalatot, és fel sem merül bennük, hogy az érzelmi élet gyakran irracionális, rideg logikával nem megérthető, urambocsá' valaki mást mond, mint amit tesz. A nyelvvizsga nem élettapasztalat. Az iskolai végzettséged sem élettapasztalat, legyél bár szakmunkásnövendék vagy PhD-hallgató.
Szóval megracionalzálhatod, hogy segítséget, lakhatást, támogatást kapsz, és párkapcsolatot "adsz cserébe", ha meg nem működik, akkor simán hazajössz. Csak az élet tényleg nem egy lepapírozott barterüzlet. Egyébként nem értem, ha már éltél is egyedül/lakótárssal albérletben, akkor miért csak az a két lehetőség játszik, hogy 1. maradsz az otthoni rossz környezetben 2. egy kvázi vadidegennel kötöd össze az életed, aki fűt-fát ígér. (Mert még egyszer mondom: ha valaki ottlakást, támogatást ígér valakinek, akivel MÉG CSAK NEM IS LÁTTÁK EGYMÁST, az erősen fű-fa kategória.) És tényleg nem értem, miért nem lenne jobb kevésbé kiszolgáltatott helyzetben kezdeni az új életed.
válasza:Azert vessünk fel egy apróságot.
A kérdező elmúlt 20 éves, de még szűz. Eddig nem nagyon kapkodtak utána, most meg jön valaki, aki látatlanban magához költöztetné... De persze minden rendben van ott
Azért vagyok még szűz, mert eddig nem jelent meg olyan személy az életemben, akivel tartós kapcsolatot ki tudtam volna alakítani.
Jelentkezők, randik voltak, írtam is, hogy kisebb-nagyobb sikerrel próbálok ismerkedni.
Vannak szépséghibáim, de nem vagyok bányarém, ha erre gondoltál.
"Egyébként nem értem, ha már éltél is egyedül/lakótárssal albérletben, akkor miért csak az a két lehetőség játszik, hogy 1. maradsz az otthoni rossz környezetben 2. egy kvázi vadidegennel kötöd össze az életed, aki fűt-fát ígér."
- Ameddig nem lesz meg a papír és egy jól fizető állás, ez még hónapok kérdése, addig semmi esetre sem költözhetem el.
- A kvázi idegen mellett legnagyobb részt a külföldi munkavállalás lehetősége szól. Egyébként ő maga sem egy rossz ember, csak ne lennének ezek a kiakadásai. Ha több pénzt kereshetek külföldön, adott a nyelvtudásom, kapok kezdeti hátszelet, mért kellene itt maradnom?
Végiggondoltam amiket írtatok, és rájöttem, hogy igazatok van... Ez az egész már most hamvába holt. Ha már most így kimutatta a foga fehérjét, hogy ilyen indulatos természetű, ajjaj, mi lesz később a való életben, valódi problémák kereszttüzében.
És igen, teljesen kiszolgáltatottá tettem volna magam, nem éri meg ez így semmiféleképpen sem.
Valószínűleg marad a barátnős összeköltözés pár hónap múlva.
Még azon is erősen gondolkodom, hogy egyáltalán akarok-e vele találkozni élőben, vagy most szakítsak meg vele minden kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!