Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti belemennétek egy kapcsolatba csak azért, hogy legyen végre párkapcsolatotok?
20+ éves lány vagyok, 0 párkapcsolati tapasztalattal. Ennek rengeteg oka volt, főbb vonalakban: elhanyagolt gyerekkor, iskolában lelki bántalmazás, kiközösítés, külsőségbeli problémák, depresszió.
Ezek mind-mind mély nyomot hagytak a lelkemben, azonban ezek ellenére igyekszem nem beleragadni ebbe az állapotba, teszek ellene, hogy jobb legyen, tanulok, jógázom, próbálok ismerkedni, leküzdeni a bizalmatlanságom az emberek felé, kisebb-nagyobb sikerrel.
Most is online ismerkedem egy fiúval, 4 hónapja chatelünk, skype-olunk is hetente. Külföldön él, hamarosan hazajön huzamosabb időre és élő találkozó is lesz. Eddig minden flottul ment, úgy tűnt, hogy normális, rendes, vicces, még azt is felajánlotta, ha élőben is könnyen megtaláljuk a közös hangot, akkor kiköltözhetem hozzá, rövidebb vagy hosszabb időre, segít munkát találni, és a munkakeresés alatt is támogat. Olyan országban él, amelynek a nyelvét beszélem, így azzal nem lenne probléma. Viszont az utóbbi időben kiütközött egy-két rossz tulajdonsága, nevezetesen, hogy könnyen felidegesíti magát piszlicsáré dolgokon, dühbe gurul, és ez engem borzasztóan nyugtalanít, azonosulni sem tudok vele, mert én egy alapvetően békés természetű ember vagyok. Többször volt már erre példa. Arra gondolok, ha jelentéktelen dolgok ezt váltják ki belőle, mi lesz, ha már véresen komoly gondokat kell megoldani. Másrészt, arra is gondolok, hogy kire vagy mire várjak még, akár éveket, továbbra is 0 tapasztalattal. Ahogy múlik az idő, úgy egyre nehezebb ismerkedni 20+ éves szűzként, ez már most is nehéz, de mondjuk ő ebben toleráns, nem is erőlteti annyira a szex témát, mert tudja, hogy mi a helyzet. Tudom, hogy mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, és egy párkapcsolat a kompromisszumokról szól, de félek, hogy ez csak a kezdet, és egy kissé idegbajos férfivel sodort össze a sors, és ez a rossz tulajdonsága az idő előrehaladtával majd egyre csak eszkalálódik. Szerintetek mi lenne a helyes döntés?
Köszönöm, hogy elolvastad, és ha válaszolsz!
válasza:Ha belemész ebbe a kapcsolatba így, akkor naiv vagy.
Az én családom sem piskóta, de ilyenbe soha nem mennék bele, amire te készülsz.
válasza:Nincs diplomám, úgyhogy a szemedben valószínűleg "képzetlen, sötét buta paraszt" vagyok. De azért a figyelmedbe ajánlanék pár dolgot.
Senki nem úgy kezdi, hogy egy nap felkel, kitörli az álmot a szemből, majd azt mondja:
- Ejnye, mostantól egy bántalmazó kapcsolatban akarok élni!
A legtöbben úgy indulnak neki, mint te. Rossz az otthoni környezet, pocsékul érzik magukat, gyerek- vagy kamaszkorukban bántalmazták őket. Ezért munkálkodik bennük a "mindegy, hova, csak el innen" mentalitás. Persze pont az önbizalom- és tapasztalathiány miatt egymaguk képtelenek nekivágni egy teljesen új életnek. Csak akkor teszik meg, amikor feltűnik a színen valaki, aki egyből felajánl nekik ottlakást, segítséget, munkakeresés alatti (anyagi vagy nem anyagi) támogatást. Aminek persze megörül a bántalmazó családi háttérből menekülő, mert igazából semmit sem kell tennie, de megkap mindent (de legalábbis jó sokat), és hát úgyis csak "ki szeretne szakadni a romboló környezetből", amiben most van. Az új társ még mindig jobb választásnak tűnik annál, amiben jelenleg él.
Csak azon nem gondolkodik el a menekülő, hogy a potenciális társa miért ígér fűt-fát? Úristen, én túl vagyok pár kapcsolaton, de soha eszembe nem jutott volna egy kvázi idegen nőnek felajánlani, hogy költözzön hozzám néhány óra skype-olás és esetleg egy hónapnyi személyes ismerkedés után! A rossz otthoni körülmények elől menekülő delikvens bele sem gondol, hogy a leendő társa miért keres ilyen kétségbeesetten kapcsolatot, milyen defektet próbál kompenzálni ezzel a "jaj, mindent megadok, mindenben segítek, csak legyél már a barátnőm" hozzáállással.
Az ilyen kapcsolatok során nagyon gyakran kiderül, hogy az álomtárs valójában még a menekülő félnél is nagyobb lelki defektusokkal küzd, hogy zéró az önbizalma, ezért próbálja meg kedvezményekkel magához láncolni a társát. És ezek a kapcsolatok vezetnek ahhoz a helyzethez, amiben a negatív környezetből menekülő személy csöbörből vödörbe esik, az új "kapcsolatában" nyelheti a passzív agresszív megnyilvánulásokat, a "segítettem, nem lehetsz hálátlan" érzelmi zsarolást... esetleg ha később elcsattan egy-két pofon, akkor is csak a kipirosodott arcát törölgeti, és próbálja meggyőzni magát, hogy "de hát ez még mindig jobb, mint ami otthon volt".
Azt mondod, úgyis haza tudnál jönni. Meglesz a diplomád, kimész, egyből találsz munkát, minden happy lesz. Akkor csak egy kérdésre válaszolj: ha tényleg ennyire a jég hátán is megélnél, akkor miért csak akkor mozdulnál, mikor valaki a popsid alá tolná a lakhatást, a támogatást, kb. mindent előkészítve neked? Talán egyedül mégsem lennél annyira talpraesett és önálló?
Ha tényleg váltani akarsz - ahogy előttem is írták - miért nem mész albérletbe? Keress egy szobát (lehetőleg csaj lakótársakkal), mondjuk Pesten. Diplomásként simán megkeresheted a magyar átlagkereset egy-másfélszeresét, a szobára, rezsire elköltesz hatvan-nyolcvanezret, a maradékből kényelmesen eléldegélsz. Sokan csinálják így. De beleugrani egy kapcsolatba zéró tapasztalattal, külföldre menni, miközben egy percet sem éltél még egyedül, összejönni egy fazonnal, akitől az az egyik legnagyobb bók, hogy "eddig velem chaten, skype-on többet, tartalmasabbat beszélgetett, mint a volt barátnőivel összesen"?
- Utolsó, nem gondolom, hogy konkrétan te sötét buta paraszt lennél. Tudom, hogy nem a diploma teszi az embert, és nem attól válik valaki intelligensé. Nyilván kicsit indulatosan is írtam ezt, hogy én nem vagyok, a dipomára, (felsőfokú) nyelvtudásra hivatkozva, mert az egyik hozzászóló szerint „képzetlen külföldi” leszek az adott országban. Igazságtalannak éreztem.
- Biztosan nem lennék egyedül talpraesett és önálló, és igen önbizalomdeficites is vagyok, mondjuk meglátnám én azt az embert, aki ilyen történettel a háta mögött ne lenne az, ezt mind aláírom. De csak addig míg ki nem ismerem magam az adott környezetben, és igen, kell valakitől a kezdeti segítség. Ezért írtam azt, ha egyszer már elmennék, megismerném a folyamatot, egyedül haza tudnék jönni, nekem csak az elindulással vannak problémáim.
- Határozottan jobb választásnak tűnik annál, amiben jelenleg élek. Fényévekkel mérhető a különbség.
- Nem ígért fűt-fát. Kezdeti segítséget ígért, amíg nem lesz munkám. Utána már én fizetném a saját költségeimet, bele sem mennék abba, hogy eltartson.
- Nem néhány órát skype-oltunk, január óta hetente skype-olunk több órát.
- Nem keresett kétségbeesetten kapcsolatot, nem volt meg részéről ez az általad leírt „csak legyél már a barátnőm” hozzáállás. Véletlenül fújt össze bennünket a szél egy online (nem párkeresési) felületen. Először csak közömbös dolgokról chateltünk, majd ahogy egyre több dologra fény derült, úgy „mélyült el” a chatelés, megkérdezte, hogy mit szólnék, ha „udvarolna”, szeretnék-e esetleg többet is, üsse kő alapon én belementem, és azóta skype-olunk is.
- Nyilván nem tudhatom előre, hogy milyen lelki defektusokkal küzd, azt viszont tudom, hogy ő is egy hasonlóan bántalmazó családba született bele, és ezért átérezheti, amiken jelenleg is keresztülmegyek. Sokszor ad tanácsot, hogy szerinte egy-egy helyzetet hogyan kellene kezelnem.
- Nem akar magához láncolni. Tegnap is amikor beszéltünk a kiakadásairól, akkor is mondta, hogy ha ez nekem sok, akkor fejezzük be, csak szóljak neki.
- Nem szeretnék most Pestre menni, ennek megvannak a maga okai. Lehet, hogy később meggondolnám magam.
- Éltem már egyedül, illetve szobatárssal albérletben.
- Ha ez nem számít bóknak, hogy tartalmasabbat, többet beszélt velem, több a közös témánk, mint a volt barátnőivel, akkor mégis mi számít nagy bóknak?
válasza:Én csak annyit tanácsolok, aztán vagy megfogadod, vagy nem, hogy először egyedül legyél stabil és önálló, utána próbálkozz mással. Nagy a kockázat, alig ismered, ő is problémás családból jött, ki tudja, mit hozott magával (talán ő sem), ráadásul külföld, más ország, más kultúra, más szabályok, még akkor sem egyszerű, ha nincs a képben párkapcsolat.
De a te életed, én csak azt mondom, hogy legyél körültekintőbb, és türelmesebb, és előbb egyedül tanulj meg önállósodni mindenkitől függetlenül, ha már egyedül jól boldogulsz, akkor jöhet a következő fokozat.
válasza:Kérdező. Egyrészt saját magad bevallod, hogy 0 párkapcsolati tapasztalatod van (és élettapasztalatod), másrészt nagyon magabiztos vagy, hogy ő nem ilyen, nem tenne ezt, így lenne, meg úgy lenne.
Mi többiek ezt másként látjuk nagyrészt azért mert vagy személyesen éltünk meg hasonlót, vagy nagyon közelről figyelhettük meg 1-2 hasonlóan induló kapcsolat végkimenetelét.
Lehetséges, hogy nincs igazunk?! Persze!
De amire te készülsz az kb olyan, mintha a maffiától kérnél kölcsön pénzt, hogy majd a lottó nyereményedből megadod. Nem lehetetlen, hogy nyerj a lottón, de azért nagyobb esélye van annak, hogy a végén a keresztapa benyújtja a számlát.
Btw valójában mit akarsz itt megtudni?
-kérdezel
-mindenki elmondja, hogy hülyeségre készülsz
-mindenkivel közlöd, hogy nincs igaza, te jobban tudod
Ha csak megerősítésre vágysz, akkor tessék; tökéletesen látod, az életed egy tündérmese lesz, vágj bele, friss diplomásként egy idegen országban egy ismeretlen férfi oldalán tied a világ összes lehetősége
válasza: válasza:Egyébként nem lennék meglepve, ha Don Juanról kiderülne, hogy nincs ott semmi külföld, 3 faluval arrébb él az asszonnyal és 2 gyerekkel, a kérdezőt meg csak hulyiti, mert naiv friss husi.
Már irtam, a te életed, a te döntésed, de ha ráfaragsz (és jó esetben csak átver, vagy megdug), akkor utána ne te legyél a “minden férfi mocsok” legnagyobb szószólója.
Itt többen férfiként tanacsoltuk, hogy butaságot csinálsz, ha rosszul sül el, akkor mond szépen ki, hogy te voltál a hülye nem a világ.
(Bár ez csak álom, az ide írogató átvert nők jó része is közli, hogy “hát ivott is, meg erőszakos is volt, meg link is, dehát hozzámentem, és most mikyen szörnyű, mert iszik, erőszakos és link, nem bírom tovább, de félek, és nincs hova mennem”. De persze nekik sincs soha felelősségük a történtekben)
- Nem azt írtam, hogy nulla az élettapasztalatom, párkapcsolati tapasztalatomról írtam, hogy nulla. Egyébként elvégezni egy iskolát, nyelveket tanulni, különböző munkákat vállalni, ha csak lehetőség adódik rá, az nem élettapasztalat? Vagy milyen élettapasztalat szükséges ahhoz, hogy valaki kimerészkedjen külföldre? Tudok olyanról, aki úgy ment ki, hogy nem hogy alig beszélte az adott ország nyelvét, gyakorlatilag semennyire sem, mégis talált magának munkát, és sikerült beilleszkednie.
- “Btw valójában mit akarsz itt megtudni?” – Objektív érveket szeretnék hallani pro és kontra, hogy mérlegelni tudjak. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb komment erősen sarkít, és csak arról próbál meggyőzni, hogyan fog módszeresen tönkretenni.
Egyébként, ha élőben hosszabb idő alatt annyival jobban meg lehet ismerni valakit, és mindenki tökéletesen megismeri a másikat, mielőtt összeáll vele, akkor miért van annyi válás? Tudok én olyanokról, akik tíz évig jártak jegyben, mégis a házasságkötés után egy évvel már külön utakon jártak. Anyukám sem ismerte előre apukám erőszakos természetét. Igazából minden párkapcsolat egy lutri, sohasem tudhatod, hogy a másik félnek mikor bukik ki egy-egy rossz tulajdonsága, vagy mikor lép le, cserél le, hagy ott a gyerekeddel, stb. Nincs biztosítékod. Én legalább azzal az előnnyel indulnék, hogy már előre tudnám, mire számíthatok.
- Nem a világ összes lehetősége kell, csak ki akarok innen törni, minimálisra redukálni az érintkezést a családommal, és normális fizetést akarok. Ez annyira sok?
- Nem hülyít, biztosan külföldön van, skype-ról láttam.
válasza: válasza:"Egyébként, ha élőben hosszabb idő alatt annyival jobban meg lehet ismerni valakit, és mindenki tökéletesen megismeri a másikat, mielőtt összeáll vele, akkor miért van annyi válás?"
Azért, mert az emberek pont ugyanúgy ugranak bele házasságokba, ahogy most te.
Menekülnek valami elől (család, ex, magány, etc), és teljesen figyelmen kívül hagyjak az intő jeleket (jaj, hat erőszakos, de csak fáradt volt, jaj, hát iszik, de annyit dolgozik, kell neki a latítás, jaj, az a mocsok exe megint kavar, pedig ő már lezárta rég)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!