Igaz az hogy a szexből kialakul a szerelem/kötődés/ragaszkodás?

Na jól megbotránkoztatok. Hát én se vagyok rá büszke. Azért voltam vele együtt, mert nem bírtam levakarni. Mire észbe kaptam, hozzám költözött. Tudta, hogy nem szeretem, de neki így is jó volt. Elképesztő családja volt, részeges nem dolgozó szülők, depressziós testvér. Csak nyomorogtak. Benne volt valami plusz, valami tűz, amivel ebből ki akart kerülni. Én meg jó kapaszkodó voltam ehhez. Nem volt otthon fűtés, ezért költözött hozzánk. Ezen felül úgy tűnt, hogy szeret engem. Elhalmozott a törődésével, a figyelmével, büszke volt rám. Szépen énekelt és zongorázott, volt egy kis rajongótábora, de ő csak engem akart. Mikor fellépett a városi rendezvényen és a kis tinik visították a nevét, az én kezemet szorongatta. Minden munkatársának mutogatta a képemet. Amikor arról beszéltem neki, hogy de nem tudom őt szeretni, azt mondta, nem baj, ő se szerelmes belém. Nekem ettől függetlenül jó volt a kedvessége. Mivel volt előtte egy nagy plátói szerelmem, akivel ma már tudom, hogy csak annyi kellett volna, hogy egy kicsit bátorítsam, ezért azt gondoltam, én már sose leszek szerelmes. Most éltem volna le az egész életemet egyedül? Nem voltam bombanő, a férfiak nem figyeltek rám. Beletörődtem, hogy nekem csak ennyi jutott. Közben anyukám meghalt, apám elköltözött. 5 kutyánk volt és a nagy ház, hogy tudtam volna mindezt fenntartani és gondoskodni róluk egy fizetésből? Úgy gondoltam, ha nem is vagyok szerelmes belé, azért jó ember a társam. De amikor apám elköltözött, akkor megváltozott és egy vita során megángatott és bevert egy ablakot. Ha fél méterrel arrébb állok, a képembe kapom az üveget. Akkor szétmentünk, de fél év múlva kibékültünk érdekből. Náluk nem volt fűtés, én meg nem mertem fűteni. Van ám ilyen élethelyzet is, könnyű ítélkezni, hogy nem vártam a nagy l'amourra évekig. Ő se azért jött vissza, mintha annyira szeretett volna. Onnan kezdve már semmiféle szex nem volt köztünk. Ő ezt elfogadta, nem kell sajnálni, nem csaptam be soha egy szóval se. Aztán 1,5 év múlva szerelmes lettem és elhagytam őt.

Tényleg így volt, egyre többször aludt itt, és egyre több cuccát hozta el otthonról és egyre ritkábban ment haza. Sose beszéltük meg, hogy ideköltözik, csak a végén már egyáltalán nem ment haza. Nagyon romantikus volt. Én meg örültem, mert nem kellett randevúkra mászkálnom, amiken mindig unatkoztam. Mindenesetre örülök, hogy itt mindenki élete szerelmével van. Sajnos nekem nem volt olyan külsőm, hogy azt gondoljam, lehetek viszonzottan szerelmes. Vagy inkább nem hittem el. Mindegy, mert azóta férjhez mentem, de mai napig nem hiszek benne, hogy szerelmes volt valaha is belém. Az elején elhittem, mert magához rántott egy szeles játszótéren és 3 órán át csókolóztunk, de akkor is azt mondta, hogy nem szerelmes, aztán fél év múlva azt mondta, hogy szerelmes és érdekes módon addig amíg azt mondta, hogy nem szerelmes, őrületesen szerelmesen viselkedett, miután meg állítása szerint az volt, hát én nem tapasztaltam már annyira, főleg amikor 1,5 év után többé nem csókolt szájon.

Te sírni fogsz.

Nyugi, addig "szeret" majd, amíg szétteszed. Naívka.