Gyerek nélkül milyen együtt élni a párotokkal?

Kényelmes. Ha kitalálunk valami spontán kirándulást, vagy utazást, maximum a munkával kell összeegyeztetni. Van idő magamra, ha egy héten ötször akarok elmenni edzeni vagy programokra, akkor ötször megyek. Nem köt semmi, és egy életkor után baromi sok pénzem maradt (több, mint amennyit adókedvezménnyel 3 gyerek után kapnék), mivel nem estem ki munkából és nem őrült módjára kellett karriert építeni, hanem tudtam fokozatosan haladni, tanulni.

Hátránya, hogy 30 felett mindenki elkezdi azt képzelni, hogy boldogtalan szenvedés az egész életed és ezt minden alkalommal, újra és újra a pofádba tolják, a családod és a barátaid is, miközben ott csüng rajtuk a saját visító, üvöltő gyerekük, és látod rajtuk mennyire kimerültek. Egy tomboló hiszti után pedig mindig mondják, hogy egyébként aranyos, és az élet értelme. Nem hiszik el, hogy te anélkül is tényleg boldog vagy.

Ne értsétek félre, aki úgy dönt, lelke rajta, támogatom, hogy családja legyen. De az ellenkezőjének is megvan a maga előnye. Akkor is, ha a társadalom megvet miatta.

Ahogy az előző mondta: kényelmes. Ami pénzt megkeresünk, azt nyugodtan költjük magunkra- kirándulás, utazás, egy vacsora. Nyugodtan, különösebb logisztikázás nélkül szervezünk spontán programokat, ha egy reggel úgy döntünk, elugrunk Bécsbe, akkor elugrunk Bécsbe és nem kell magunkkal cipelni az egész lakást, mert a gyereknek mennyi cuccra van szüksége. Bármikor gondtalanul szexelünk, a konyhapulton, a nappali szőnyegén, nem kell odafigyelni, nem kell aggódni hogy vajon mit hall és lát. Nyugodtan káromkodhatunk vagy sörözhetünk péntek este, mert nem befolyásolunk ezzel rossz irányba senkit. Felszabadító és örömteli így az életünk.

De nálunk ez csak átmeneti állapot. Nagyon élvezzük, nagyon jó így, és élvezzük is, amíg tart, de azért szeretnénk és tervezünk babát. Mindkettőnknek igénye van rá- már csak abból is látszik, hogy a szegény macskánkkal hogyan viselkedünk, egyértelműen mindenki levágja, hogy a cica az baba helyett funkcionál jelenleg nálunk. Meg persze, tök jó a barátokkal levés, utazás, szórakozás még 40 évesen is, de amikor majd 60-70 éves az ember, akkor már tényleg csak a halált tudja várni, ha nincsenek gyerekei, unokái, családi programok. És remélhetőleg azért megél az ember ennyi időt, így arra is kell ám gondolni.