Én vagyok defektes, hogy nem feltétlen akarok minden nap beszélni azzal, akit szeretek?

A kérdés nekem már önmagában hibás, hiszen ha szeretek valakit, akkor nem érzem kényszernek a kommunikációt és érdekel, hogy mi van vele, hogyan telt a napja vagy egyszerűen csak hallani szeretném a hangját. Persze egymáson lógni sem kell, de mindenkinek mások az igényei.

Egyébként hadd' kérdezzem meg, ha esetleg úgy alakul, hogy összeköltözöl majd valakivel, akkor azt hogyan képzeled el?

Semmi gond, akkor keress egy ugyanolyan pasit, mint te és akkor ebből nincs gond.

Akkor van gond, ha teljesen más az igénye két embernek.

"hanem legyen egy kis misztikusság az egészben, sose legyek 100%-ig biztos a dolgokban, mert abban nincs semmi érdekes."

Ezt hívják egonak vagy ha úgy tetszik, játszmázásnak, de annak az egyik fél mindig megissza a levét, pontosabban az, aki többet érez a másik iránt. Ha tiszta és őszinte érzéseim vannak, nem játszmázok.

Igen, elképzelhető, hogy azért vagy ilyen, mert láttad szüleid példáját.

A szülők mutatják úgymond a példát a gyerekek felé, ami nagy hatással van a gyerek későbbi felnőtti életére.

Mivel a problémát felismerted, ezért jó úton jársz afelé, hogy megold ezt és teljesen másképp viselkedj.

Olvass pszichológiai, párkapcsolati és önismereti témában könyveket.