Baromi ciki szitu. Vagy mégsem olyan égő? Valaki bíztató szavakat!

Úristen, verem a falba a fejem, és úgy szégyellem magam, nem tudom mi legyen. Olyan ciki volt, muszáj kiírnom magamból.

Az volt, hogy egy rendezvényen vagyok (most a budiban bújkálok). Idefelé jövet láttam egy férfit, akit nagyon vonzónak találtam, és bátorkodtam rámosolyogni. Észrevette, de nem szólított le, pedig nagyon reméltem. Igaz két szót váltottunk, a torkomban dobogott a szívem, de nem hívott el sehova. Csak a BKV kényszerített minket szóváltásra. Pedig úgy szerettem volna, folyton azt pedzegettem, kiírom Pesten Láttalakba.

Szóval megjöttem, és szerintem kiírtam volna a csopiba, hogy keresem, amikor körbenéztem, és láttam, hogy "mégiscsak utánam jött". Elpirultam az tuti, mosolyogtam, és odamentem hozzá.

Kb. így zajlott:

- Szia!

- Szia.

- Hogyhogy itt vagy?

- Nos, én igazából nem a rendezvényre jöttem, hanem az egyik hostesshez. (hostess ruhában voltam)

- És mit szeretnél tőle? (itt már ezerrel flörtöltem, azt hittem, sínen vagyok)

- Elvinném enni, ha elszabadulhat egy kicsit.

- Nyugodtan elmehetünk szünetre. És hogy hívnak?

- ***.

- Én *** vagyok. Akkor hozom a cuccaim.

Kapkodtam, gyorsan csekkoltam a hajam, ruhám, arcom. Sietek vissza, és pont akkor egy másik hostess csaj is odaér. Kb. így zajlott.

- Ismeritek egymást?

- A buszon, meg itt találkoztunk. Akkor jössz enni?

- Aha. / Igen. (kórusban)

- Bocsi, de ez nekem szólt. Ugye?

- Nem. A barátnőmet viszem enni.

- Ó. Úristen, bocsi. (elszaladtam)

Ha visszajönnek, taliznom kell a csajjal. Ez olyan vérciki. Látnotok kellett volna, a legvégén hogy nézett rám a srác. Majdnem elsüllyedtem.