Ti is észrevetettétek azt, hogy azok a defektesek igazán, akiknek sok felszínes, értelmetlen kapcsolatuk volt?

Egy óra elég ahhoz,hogy a másikat megismerjük nagyjából.

Ha külsőre (ruházat,stílus) nem jön be a partner,akkor annyi sem kell.

Válogatós vagyok,ahogy a nők is,és nem adom lejjebb az igényeimet.

Én először attól lettem defektes, hogy voltak 5-en, egymás után, sok-sok év alatt, akikbe nagyon szerelmes voltam, de egyiküknek sem kellettem.

Ez elhitette velem, hogy engem egyetlen ember sem tud soha romantikus módon szeretni és ezért kezdtem alkalmi kapcsolatokba, hogy legalább szex legyen, ha többre már úgy sem számíthatok az élettől.

Az elmém egy kicsi logikus darabja érti néha, hogy gond van ezzel a felfogásommal, de egyszerűen ez az érzés állandóan eláraszt mégis, hogy engem senki nem tud szeretni. Úgyhogy már nem is próbálom, hogy szeressenek.

>Most komolyan itt tartunk?

És miért is tartanánk itt? Mert valami idióta ezt kérdezte egy névtelen fórumon?

Igen, a társadalmi elvárások még mindig erősek, azt várják el tőled, hogy kapcsolatban legyél, az nem baj, ha tartalmatlan, felszínes és fos kapcsolat, csak legyen. De szerinted ez "régen" jobb volt? Nem, "régen" sokkal inkább kinézték azt, aki egyedül van (vénlány, agglegény). SOHA nem volt a társadalom ennyire "elnéző" a szingliséggel szemben. Úgyhogy kár ágaskodni.