Lányok ti nem érzitek igazságtalannak a sorsot?

"A fériaknak borotválkozniuk kell. Minden nap. Ezer évek óta (mert gondolom mindjárt jön a női ellentmondás, hogy nekik is kell, de azért a nőknek nem kellett mindig)

A férfinak ell kell tartania a családját (legalábbis ezer évekig így volt. Persze ma már sok nő dolgozik)

A férfinak meg kell védenie a családját.

A férfinak fel kell építenie a házat a családja részére.

A férfinak mamutot kellett ölni (a nőnek meg nézni a tüzet. húúú az is biztos kva nehéz dolog lehetett)

A férfinak harcolnia és meghalnia kell/lett a hazájáért.

A férfiakat SORKATONAI SZOLGÁLATRA vitték. Volt akiket 3! évre is!!!

A férfiakat málenkij robotra vitték a "felszabadítók"

A férfiak hódolnak a nőknek, illedelmesek (jobb esetben) a nőkkel, rájuk adják esőben a kabátjukat, kinyitják nekik az ajtót, előre köszönnek, megvédik őket, virágot kapnak (Nőnap, anyák napja, vagy éppen "csak úgy")."

1. Bármilyen furcsa is a nők is borotválkoznak. Ha nem is minden hetente 2X. De ha azt vesszük, hogy mekkora területeken, akkor 1-1.

2. Manapság már mindkét nem ugyanúgy dolgozik, s még van a házimunka is.

3. Ez igaz

4->legtöbbet olyant írtál ami a mai világban már nem érdekes mert csak régen volt.

De végül is mindegy, mert ez van. Én már megszoktam ezeket a dolgokat. nem érdemes rajta rágódni. Ezzel együtt kell élni, és meg kell próbálni egy olyan párt találni aki egy igazi támasz, nem csak ő neked, hanem te is neki:D

Amúgy a kérdezőnek üzenem, hogy a nemi betegségeket kihagytad.

Így gondolkozol ezekről a dolgokról és még el is várnád hogy ezek után nőnek tekintsen bárki is? Megadatott nekünk az ÉLET adásának képessége, még szép hogy azért meg is kell szenvedni! "Értékes dolgok nem támadnak soha könnyen, nem születik nagyság, csak kínzó áldozatokból!"

Ha ezekkel a dolgokkal nem tudsz megbékélni, és sajnál(tat)od magad, meg ilyen a hozzáállásod, akkor szvsz neked alapvető problémáid vannak a nőiséged elfogadásával és megértésével; te magad sem tudod átérezni, hogy mindezért a fájdalomért cserébe mekkora ajándékot kaptunk a sorstól. Szóval a kérdésedre válaszolva: nem érzem igazságtalannak sorsot, és nem kívánom hogy a férfiak ezt átéljék. Átérzésről meg annyit, hogy valamirevaló férfiba szorult empátia is, úgyhogy ha fizikailag nem is fáj neki az, ami a nőnek igen, attól még nem egy érzelem nélküli tuskóként szemléli amíg mondjuk a felesége vajúdik.

Kicsit igazságtalan, de ilyen nem kívánnék, hogy ők is szenvedjenek =)

17/L