Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezek alapján valószínűleg nem vagyok normális és alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra és az egyéb kapcsolatokra is?
Nem is tudom, hogy hol kezdjem és mit írjak le. Tegnap este elmerengtem elalvás előtt, hogy van pár visszatérő félelmem.
1. Olykor megtörténik velem olyan, hogy "elfelejtem" milyen kapcsolatban álltam egy személlyel. Ez valószínűleg hülyén hangzik, de megpróbálom egy példával szemléltetni. Amikor régebben volt barátnőm és együtt voltunk, együtt töltöttük a napot akkor minden rendben volt és megszoktam a közelségét és az érintését és a látszólagos szeretetét. De volt, hogy nem találkoztunk egy ideig egymással és ilyenkor teljes kiesés.. következő alkalomkor már nem tudtam, hogy érjek hozzá, vagy meg szabad-e őt érintenem. Sokszor volt, hogy rá is kérdeztem, hogy átölelhetem-e. Ez nálam visszatér az emberek kapcsán még, ha csak egy szimpla beszélgetésről is van szó. Ha valakivel elbeszélgetek és nem vagyok vele mindennapi kapcsolatban akkor utána jön ez az állapotom, hogy nem tudom mit csináljak vele, vagy mit tegyek és mit ne tegyek. Úgy érzem ilyenkor számomra ez az illető semleges és mintha nem is ismerném. Ez egy idő után nyilvánvalóan elmúlik és minden visszatér a "normál" állapotába.
2. Valószínűleg mindenkivel történtek rossz dolgok, és velem is történtek. Tartok attól, hogyha megosztom valakivel ezeket a rossz dolgokat, vagy elmesélem neki, akkor az illető nem fog elfogadni, vagy csak úgy gondolja, hogy siránkozom és talán tőle szeretném azt, hogy megoldja a problémáim. (Nem így van, nem szeretek segítséget elfogadni.)
AZ első 2 pontban nincs szerintem gond, én is tapasztaltam iylyet. EZ inkább a zárkózottságból fakad, én sem tudok könynen megnyílni vagy bízni, nagyon lassan ismernek ki is az emberek igazán.
1."Amikor régebben volt barátnőm és együtt voltunk, együtt töltöttük a napot akkor minden rendben volt és megszoktam a közelségét és az érintését és a látszólagos szeretetét. De volt, hogy nem találkoztunk egy ideig egymással"
- Itt a kulcsszó azon van szerintem, hogy egy ideid nem találkoztok. Emlélszem, amikor még a kapcsoltuk elején voltunk a párommal, pontosan ő fogalmazott így, amikor egyszer csak heti 1x tudtunk abban az időszakban találkozni. Igazából nekem si sé neki is idegen volt az eleje mindig, úgymond újra meg kellett szoknunk egymást.
6 éve vagyunk együtt, ez inkább az elején volt, ez normális.
A 3. az viszont már komolyabb dolog, igen. Paranoia, én nem bagatellizállnám ezt el.. Főleg, ha ez nem szimpla paranoia, hanem egy adott dolog tünete vagy jele.
A nem alvás is lehet egy másik "gond" tünete, bár erre nem tértél ki, de a rémálmaidból következtetek rá.
Megnyugtatásul, nekem volt egy srác haverom, szintén jó humorral, rémálmokkal, (irtó keveset aludt, ha igaz, amit mondott), és többek között nem is paranoia, hanem sokkal durvább dolgai voltak.
Szóval volt mentális baja, én csak gyanítom, hogy mi(k), de nagyon szerettem őt, mint embert. Ő pl mindenkivel könynen és hamar megkedveltete magát, miközben valódi érzelem nem nagyon látszódott rjata, csak a megjátszottak, amiket a külvilágnak szánt.
Mégis az egyik legszerethetőbb ember, akit ismerhettem.
Ja és egyébként ő is kapcsolatban van már szintén vagy 6 éve. Viszont szerintem ő is járt szakemberhez.(Bár én tudtam közülönk róla a legtöbbet ilyen szempontból, hogy valami van vele, sosem beszéltünk ilyen nyíltan a problémájáról. Pedig ijesztett már meg és a kezdeti felsimerésnél még nekem tőle volt néha álmatlan éjszakám, elhiheted... :D)
N
"(Nem így van, nem szeretek segítséget elfogadni.)"
Isten segít hát továbbra, én kimaradok belőled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!