Sokan vannak még így, hogy az élet minden területén sikertelenek? Vagy kirívó eset vagyok? 23F

Nem vagy egyedül , a mai fiatalok többsége állás&egyetem és/vagy szerelem&párkapcsolat téren baromi nehezen találja a helyét. A világ hirtelen megváltozása, a folyamatos megújulásra való kényszer és az ezzel szöges ellentétben elmaradott, 19 századi oktatási rendszer bizonytalan, önbizalomhiányos, neurotikus fiatalokat hagy maga után. Valamilyen szinten mindenki megérzi ennek a hatását. Egyáltalán nem könnyű olyan szakot választani, ami megfelelő, nagyon sok van, ami elsőre ígéretesnek tűnik, aztán közben derül ki, hogy semmire se jó. A világ folyamatosan változik és rendkívül gyorsan, így egyes szakok esetén mire elvégzed, addigra már teljesen megváltozik a szakma és köze nincs ahhoz, amit az egyetemen tanultál, mert ott is az évtizedekkel korábbi elavult módszereket adják le. Nem úgy működik az élet, hogy kitanulsz egy jó szakmát és abból életed végéig megélsz, hanem gyakorlatilag folyamatosan alkalmazkodni kell, tanulni, tanulni, új ismereteket szerezni(gyakran olyan témában, aminek köze nincs az eredeti végzettséghez), ha az ember fenn akar maradni. Nekem 2 diplomám van, amelyek ígéretes szaknak tűntek, de jelenleg olyan túlkínálat van a diplomásokból ezen a területen, hogy szinte lehetetlen elhelyezkedni ezekkel. De valamilyen munkát attól még vállalni kell. Úgyhogy elmentem egy irodaházba, ahol a számítógépes biztonsági rendszert kezelem, egyáltalán nem értettem semmi ilyesmihez, de ez a munkalehetőség adódott, így gyorsan megtanultam, aztán így legalább van fix jövedelmem. Emellett befektetéseim vannak, meg most egyik barátommal egy vállalkozásba vágtunk bele. Végül is egész jól megélek. De a diplomáimhoz ennek semmi köze, ha arra várnék még mindig,hogy azokkal találjak állást akkor még mindig otthon ülnék a szülői házban 0 bevétellel.

A párkapcsolat téma kicsit más, mert minden embernek mások az igényei, de alapvetően a technológiai fejlődéssel a netes társkeresőkkel az okostelefonok világában az emberek elidegenedtek egymástól, és pont a személyes ismerkedés(ami a dolog lényege lenne) szorul háttérbe. Ez mindenkinek nehezen megy. Csak annak könnyű társat találni, akinek nincsenek nagy igényei, illetve nagy ismertségi köre van(mert a nagy számok törvénye alapján így jóval nagyobb a valószínűsége, hogy pont olyanba botlasz, aki téged érdekel), egyébként óriási szerencse kell hozzá.

A te bemagyarázott szerencsétlenséged viszont egy öngerjesztő folyamat, ami végül tényleg azt az eredményt hozza ki, hogy valóban egy szerencsétlenség leszel. Próbáld meg leszarni a világot és olyan dolgokkal foglalkozni, ami téged valóban érdekel, ne a társadalmi elvárásoknak próbálj megfelelni, hanem a saját boldogságodat keresd. Én legalábbis ezt csinálom, több kevesebb sikerrel. A párkeresés mondjuk nekem is nehezen megy, de ez szimplán amiatt van, hogy nagyok az igényeim, nem vagyok hajlandó olyan lánnyal összejönni, akivel csak úgy megvagyunk. Igazi komoly társat keresek, aki tényleg kommunikációban, kémiailag, és értékrendileg is passzol hozzám. Tudom, hogy nem könnyű, de nem adom fel. SOk sikert neked is. 26/F