Sokan vannak még így, hogy az élet minden területén sikertelenek? Vagy kirívó eset vagyok? 23F

Nézzük sorban, mindent leírok, ami most eszembe jut.

Ha már párkapcsolatok témakör, akkor először is, 23 éves vagyok és soha nem volt még párkapcsolatom, sőt kis túlzással a halvány esélye sem merült fel. Mind külsőleg, mind belsőleg taszítom az ellenkező nem képviselőit (fiúkra meg nem vágyom)...eleve elég érdekes a kinézetem, mellé visszahúzódó, csendes, unott, zárkózott vagyok.

Nem születtem valami tehetős családba, amit aztán még tetézett az élet, hogy teljesen szétszakadt.

Az egyetemen olyan szakot választottam, amiről aztán kiderült, hogy kb semmire nem lesz jó, esélytelen elhelyezkedni vele, ami azért is elég szép pofon, mert elég valószínű, hogy sokkal jobb szakokat is el tudtam végezni, mondjuk ezt már nem hiszem, hogy megtudjuk valaha. A munkakeresés terén, mily meglepő, megint nincs szerencsém, bármit csinálok, mindenhol elutasítanak, csak nagyon alacsony fizetéssel járó, önálló tudást lényegében nem igénylő, mindenki által elkerült helyekre tudok bekerülni.

Az egyetlen kiút a tanulás lett volna, egy valamirevaló egyetemen, de hát azt is sikerült elszúrnom, jelenleg pedig nincs lehetőségem ezt korrigálni.

De úgy alapból egy rakás szerencsétlenség vagyok, a közlekedési lámpa mindig akkor vált pirosra, amikor én odaérek, ha megpróbálok lelépni az úttestre, azonnal jön egy autó, holott se előtte, se utána nem látni egyet sem a környéken, bármi a kezembe kerül, eltöröm, kiömlik, kiborul, pont akkor romlik el, ha én kapcsolom be, a vonatokat és buszokat pont lekésem, ha sietek, ha már ott fagyoskodok 20 perce, akkor késnek még fél órát.

Nem értem, mintha teljesen el lennék átkozva! Van még ezzel így valaki?