Nektek mi a véleményetek arról a nőről aki elhagyja gyerekeit csak hogy "új életet szeretne kezdeni" címszó alatt?

"Érdekes, a többi válaszoló fel tudja fogni a lényeget, csak te nem."

A többi válaszoló is csak a mínuszt nyomkodja.

Verheti itt a nyálát mindenki, ahogy tetszik neki, hogy melyik szülő a szemetebb, de a gyakorlatban bármelyik dönthet úgy, hogy többet hátra se néz, és az égvilágon semmi nem kötelezi rá, hogy ne tegyen így. Körülbelül 15 ezer forint gyerektartás nem az az ár, ami útjába áll bárkinek, hogy új életet kezdjen, mert ennél többet általában ritkán fizetnek a szülők, és ezen felül nem kötelező foglalkozniuk a gyerekkel.

Tehát bárki simán leléphet a gyereke mellől, akkor is ha undorító. Én apámat nem láttam már vagy 15 éve egyáltalán. Amíg kellett bankon keresztül utalt anyámnak, és élt mint hal a vízben. Neki összejött az új élet.

Szerintem nem szégyen azt mondani, akár férfi akár nő az illető, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a kényelmes életemről, ezért nem vállalok gyereket. De vállalni, és aztán ott hagyni őt egyedül... Ez undorító.

A véleményem? Lusta vállalni a nehézségeket, önző, mert csak a saját kényelme és vélt boldogsága érdekli, és egoista, mert nem törődik azzal, hogy a gyermekei hogy fogják ezt megszenvedni.

Én lettem szerelmes házasságon belül élve más, külső emberbe. Azonnal jegeltem a dolgot, minden kapcsolatot, amint lehetett, megszakítottam a férfivel, de nemcsak azért, hogy nehogy megcsaljam a páromat, ha elkap egy gyenge pillanat, hanem azért, mert soha, de soha nem tudnám elképzelni, hogy elhagyjam a gyerekeimet. Az apjuk annyira ragaszkodik hozzájuk, hogy ha én új életet, őj szerelmet választanék, nem vihetném őket magammal, max. bírósági úton. De az apjuk soha nem mondana le róluk, ezt állította.

És, pár hónap lelki szenvedés után helyreállt a lelkem, a férjem is sokkal jobban odatette magát, mert megérezte, hogy elveszíthet (beszámoltam neki az érzelmi hullámaimról), és a gyerekek se sérültek.

Mi így kezdtünk új életet. Nem volt könnyű, egyáltalán nem, aki elhagyja a gyerekit, az a könnyebbik utat akarja választani. Aztán sír az évnyitón pár év múlva az iskolában, mikor már igazán bánja az egészet, és a szülőin ülhet az új mostoha anyuka mellett a széken, megalázva, mert az új életből ennyi lett, mint egy régi, főiskolai barátnőm esetében, aki két gyerekes anyaként nem tudott magán uralkodni, és hitte, hogy új életet kezd. MOst meg csak a sírás van, mert gyerekek apával és az új anyukával és új tesókkal élnek, bírósági végzés szerint.

#11

Csak jogilag szülő. Terheli felelősség főleg anyagi és nevelési szempontbol, de ahogy a szóban is benne van, az apa nem szülő, a nő szül.