Hogyan dobhatnám fel a távkapcsolatot?

Tehát, az esetek többségében a hét egyharmadát együtt töltitek, de az már olyan távkapcsolat, amit fel kell dobni :D. Hjaj, mi lenne veletek, ha tényleg távkapcsolatban élnétek? :D

De egyébként közös filmnézés, meg amiket írtál is jók, esetleg reggelente kép küldés, hogy épp mit reggeliztek, mit viseltek, vagy mit csináltok. Vagy ha láttok valami random vicceset, azt is megosztani a másikkal. Random telefonhívások, hogy ne legyen monoton, hogy "na, mjad hétkor hív... mint minden áldott este". Random apró üzenetek, hogy épp rá gondoltál meg társai.

Hát mi a "tényleges" távkapcsolatunkat (1500+ km) úgy dobtuk fel, hogy 0-24 skypeon beszélgettünk, még akkor is, ha éppen valami mást csináltunk. Ha éppen nem tudtunk skype-on, akkor egyéb módokon folytattunk kommunikációt. Együtt keltünk, együtt feküdtük. Aztán spóroltunk, hogy havonta, másfél havonta találkozhassunk. A végső megoldás az összeköltözés lett.

Beszélgetés alatt minden volt, ami kell a párkapcsolathoz, néha szexchat, vicces képek itt-ott ellőve a környezetünkről.

Egy hét az nem igazán távkapcsolat. Én ha tudnám, hétköznap meglepném, amikor nem számít rá. Küldenék neki csokit, virágot, stb.

Ez nekem nem távkapcsolat.

Tavkapcsolatnak nevezzük azt, amiben én vagyok. Több száz kilométer, két külön ország, 2-3 havonta találkozás. Ez tényleg távkapcsolat.

Szinte minden este telefonálunk, napközben amikor csak tudunk írunk, megosztjuk egymással a mindennapokat igy is, figyelünk egymásra, igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy a programjaink egy időben legyenek, hogy a másik ne "unatkozzon", vagy ne azon kattogjon, hogy a másik mit csinál, és aztán ez egy újabb jó téma, amit másnap este kibeszelhetünk, hogy ki hogyan érezte magát a barátaival, vagy ahol éppen volt.

Nem csetszexelünk, mert nem igényeljük, egyikünk sincs oda ezért a műfajért, képet sűrűn küldünk egymásnak, de nem mind erotikus tartalmú, viszont húzni szoktuk egymást. Egyáltalán nem laposodik a kapcsolat, nálunk nincs gond, minden jól működik, pedig mást nem igazán szoktunk csinálni, inkább csak próbáljuk együtt túlélni ezeket az időszakokat, mikor nem vagyunk együtt. Mindig tervezzük a következő találkozót, elképzeljük, megbeszéljük mit fogunk csinálni ha ismét együtt leszünk és hasonlók.

Szerintem akik ezt komolyan gondolják és igazán szeretik egymást, azoknak ez is elég a hiány elviseléséhez.

Az is sokat segít, hogy már tervezzük az összeköltözést, vagy legalábbis elkezdtünk róla beszélni.

Szóval semmi különösebb dolgot nem csinálunk, csak próbálunk mindketten úgy kommunikálni és úgy élni a hétköznapokban egymás nélkül, mintha nem lenne köztünk több száz kilométer és egy egész ország. A fizikai érintkezésen kívül minden olyan, mintha már most együtt élnénk.

És majdnem veletek egyidősek vagyunk. :)

A véleményem az, hogyha hétvégente tudtok találkozni, tehát egyáltalán nem nevezhető ritkának, de fel kell dobni a kapcsolatot, akkor szerintem beszéljétek sokat erről az egészről, mert lehet nem akarjátok igazán.

Magyarországon belül MI távkapcsolat? Ne idegeljél már.

Mi az 1000 km-es távkapcsolatot általában non-stop beszélgetéssel dobtuk fel - munka után, persze.