Hogyan lehet bírni a távkapcsolatot? Mik a tapasztalatok?

Párommal mi 4 éve 200 km-es távkapcsiban vagyunk.

Az elején volt nagyon rossz, utána enyhébbek lettek a rosszérzések.

Minden héten a két város között félúton találkozunk, amikor meg mind a kettőnknek jó, akkor egymásnál.

Úgy volt, hogy most márciusban összeköltözünk, azonban nekem 180 fokban felborult az életem, így az összeköltözést elhalasztottuk.

Ki lehet bírni, ha mind a ketten tesztek a kapcsolatért, van arra lehetőség, hogy egy idő után összeköltözzetek. Minden csak rajtatok múlik, máson nem.

#3

Ugyan ezt élte át egy barátom és a barátnője, ott több ezer km-ről volt szó, és még 1 éve se voltak együtt, mikor a lány végül kiment Angliába.

Működött, voltak féltékenykedések, bizalom megvolt, de nagy a távolság a hiány, még ha ott is a skype, meg a fb messenger az nem ugyan az...

De túlélték és most boldogok, ez csak rajtatok áll. Bizalmon, türelmen, szereteten és hűségen alapul, azért is nehéz mert két ember kell hozzá, ezért is kell a bizalom.

Most vagyok a második távkapcsolatomban, de soha többé nem fogok olyan párt választani, aki messzebb van max. 50 km-nél. Az első távkapcsolat azért bukott meg, mert ő költözött volna hozzám, de rájött, hogy képtelen feladni az addigi életét és otthagyni az imádott munkahelyét. A mostaninál is hasonló gondok vannak, valamelyikünknek fel kéne adni az eddigi életét.

Egyébként is nehéz, mert amíg a távolság megvan, nagyon rossz kivárni, míg láthatjátok egymást. Az exemmel kéthetente találkoztunk, nem is ez lett volna a nagyobb gond, hanem az, hogy bármi bajod van, bármikor szükséged lenne a másikra vagy neki rád, nem vagytok ott egymásnak.

Saját tapasztalatom van, sajnos nekem nem jött össze, de kihangsúlyozom, hogy azért, mert a srác nem akarta beleforditani az időt!

Ha mindkét fél komolyan veszi és rászánja a keretet is (utazás), akkor működik. Ha csak az egyik erőlködik, akkor viszont esélytelen.

Te hogy érzed, nálatok mindkét fél akarja?