Az irigység valóban csak a nőkre jellemző?

A barátomat (de még csak a korábbiakat, vagy a férfi ismerőseimet se) sose hallottam irigykedni senkire semmiért, és rám is furán néz, ha észreveszi a jeleket.

Pl amikor egy társaságban egy lány mesélt arról, hogy milyen jómódúak voltak tinikorában is (vállalkozó szülők), hogy hónapokot nyaralt az ilyen meg az olyan Riviérán, euró milliomos gyerekekkel bárátkozott, jártak szórakozni, a helyi gazdagokhoz szabad bejárása volt a lakásba, ahol akkora volt egy szoba, mint egy moziterem...

Meg hogy bejárta a világot Ázsiától Afrikáig, és most is jól élnek.

Amikor mondtam a barátomnak, hogy ez mennyire nem fair, akkor megkaptam, hogy nekem más lapokat osztott az élet és kész, nem élhetem más életét, ne is irigyeljem.

De ha egyszer ennek a töredékére se lesz esélyem soha?