Úgy érzem, hogy ha nem találkozom a férjemmel jobb életem lenne. Mit tegyek?

Sejtem milyen lehet... Olyanok lehettek mindketten mint az exfeleségem. Tudod mindenki megunja ám ha a párja egy csődtömeg. Bár a te esetedben nem jogos ha te is az vagy...

Én ugyanezt tesóméknál láttam, egyiküknek sem sikerült abban az időben semmi, végül külön mentek. Excsaja alkesz azóta, tesóm elég magas pozícióba küzdötte fel magát azóta, és viszonylag jó életet él. Szóval bármi lehet, az is hogy együtt maradtok és jobbra fordulnak a dolgok....

Ja és a 4es szavait is fogadd meg, az utolsó mondatával is nagyon egyetértek!

Sok sok munka és veríték plussz néha egy kis szerencse is kell! Komfortzónából kilépni! Röviden tömören ennyi!

A leirásod alapján egy olyan nőnek a képe ugrik be, aki minden kis problémát óriásinak fog fel, majd ezek miatt sajnáltatja és azthiszi magáról, hogy mekkora nagy szerencsétlen, ez is csak vele történhet meg stb. Majd az ilyen negativ gondolatok miatt még annyira sem tud előre nézni és javitani a helyzetén, mert hát ő már csak ilyen, vagy jelen esetben biztosan a párod miatt vagy szerencsétlen.

Lemerem fogadni, hogy percekig nézegeted és görgeted az ismerőseidet facebookon, majd látod a sok szép nyaralós képet, az álomesküvőket, a nagy házaikat és még sorolhatnám. Ezekkel csak az a baj, hogy ezek csak a látszat. Mindenki a legjobbat osztja meg magáról, jól esik megmutatni, ha sikerül valami, mint ahogy te is világgá kürtölnéd, mikor valami jó történik. Ám olyat sose látunk szétkürtölve, hogy egy pár mennyire összetörik, mikor az ezredik próbálkozás után se jön össze a gyerek, mikor a boldog szingli a tengerpartról posztolgat, hogy milyen boldog és a lelke mélyén meg ő a legmagányosabb, mikor beteg van a családban és mennyire nehéz az élet. Ezekből a sorsokból csak pillanatokat láthatsz, amikor épp valami jó történik velük, és rögtön azt hiszed, hogy nekik mennyire könnyü, nekik nincsenek ilyen nagy problémái, nekik összejött, a Betti biztosan a férje miatt szerencsés, és felhőtlen az élete.

Hát ez korántsem igy van, elárulom, hogy a legtöbb embernek az élete során vannak problémái, sőt az átlag ember küzd azért, hogy lakást tudjon venni, hogy meglegyen a napi betevő, és ami rosszabb, az is megtörténik, hogy beteg gyerek születik, vagy meghalnak terhesség közben, vagy talán soha nem is lehet gyerekük, arról ne is beszéljünk, hogy hány embernek nem adatik meg hogy szerető társa, férje, családja legyen. Még igy is azt gondolod, hogy neked van a legszerencsétlenebb életed?

Miért nem próbálsz meg örülni annak, hogy van egy férjed, aki szeret téged, dolgozik miattatok, annak, hogy lehet gyereked attól, akit (elvileg) szeretsz, hogy van mit ennetek? Mi lenne, ha nem arra gondolnál, hogy a Bettike egy cégvezetőhöz ment feleségül, milyen jó már neki, biztosan felhőtlen az élete. Lehet, hogy akikről azt hiszed, milyen tök jó életük van, csak a látszat, és igazából teljesen üres.

Meg kellene tanulni értékelni azt ami van, és örülni neki, nem folyton a másik életét bámulni, irigykedni, mert igy a sajátod fog tönkre menni! És már kezdetét is vette.

Még csak arról sincs szó, hogy rossz férj és apa lenne melletted, ezért érzed ennyire szerencsétlennek magad, viszont csak annyi a gond, hogy elönt a sárga irigység, és azt várod, hogy egy már sikeres ember felkaroljon(aki nem mellesleg szintén problémákkal küzdött) aztán belecsöppenj egy kényelmes életbe, ahol más oldja meg helyetted a gondokat. Bocsi, csak utálom a felszinességet és azt, hogy az emberek nem tudják megbecsülni amijük van.

Nagyon sajnálom, ami veletek történt, viszont ezeket nincs miért a férjedre fognod, és azt állitani, hogy másnak minden jobb.

Ha más férjed lett volna, ugyanúgy beteg lehettél volna az esküvő előtt, ugyanúgy szülésnél gondjaid akadtak volna, és a gyerek megbetegedhet, akárkié is, munkahelyről kirúghatnak akárkivel vagy.

A lakás probléma pedig, ha anyagilag jól vagytok, előbb utóbb megoldódik. Lehet, hogy egyszerre sok ez a rossz, de adj hálát az égnek, hogy nem lett rosszabb. Örülj, hogy meggyógyult a kicsid, örülj, hogy nem lett komolyabb baj a szülőszobában.

Hidd el, rengetegen vannak, akik nem örülhetnek ennyi mindennek. Nagynénémék pl egész életükben küzdöttek egy gyerekért, de nem jött össze, a férje pedig alkoholista. Gyerekkoromban halt meg apukám, anyum fiatal özvegy lett. Unokatestvérem három kicsi gyerekkel maradt egyedül,mert a férje kapott egy fiatal lánykát. Ám ha velük elkezdenél beszélgetni, vagy megnéznéd a facejüket, azt látnád, hogy itt egy boldog egyedülálló nő a nagy lányával, egy boldog idős párocska akik óriási házban laknak és egy nő három csodaszép gyerkőccel. Egyik sem osztja meg a gondjait a külvilággal, pedig nekik is kijutott ám... mielőtt arra gondolnál, hogy xy családnak mennyire jó, és más férjet kivánnál, gondolkozz egy kicsit.