Úgy érzem, hogy ha nem találkozom a férjemmel jobb életem lenne. Mit tegyek?

Az már a jó úton való haladást jelenti, hogy felismerted a problémát és azon vagy, hogy változtass rajta, és nem engeded, hogy elhatalmasodjon és besavanyodj.

Kezdetnek az is megteszi véleményem szerint, hogy nem nézel másokat. Próbáld meg egy hétig azt, hogy nem lépsz fel facera, nem látod a szomszéd nyaralós képét és xy vidám fejét. Ez biztosan segit, hogy nem gondolsz majd arra, hogy hú de jó már a Pistiéknek a tengerparton, te meg otthon ülsz.

Tartsd a kapcsolatot a közeli barátaiddal, esetleg ha lehetőség van rá hivd át őket, vagy ha megteheted egy órácskát menj el kávézni velük. Beszéld ki magad, ha úgy érzed a problémáidat is ,vagy ha nem osztanád meg velük akkor teljesen más témát ami eltereli a gondolataid.

Nem tudom van-e hobbid, de ha igen, akkor mikor a kicsi alszik vagy van egy fél órád csináld azt. Ha nincs, akkor keress valamit, amit szivesen csinálsz. Fotózz, készits finom sütiket, tarts kisállatot, mozgasd meg magad, jógázz. Ezek mind mind feltöltenek lelkileg.

Ami még nagyon fontos, beszélj erről a férjeddel! Mond ki neki amit érzel, mond, hogy szeretnél kettesben lenni vele, az irásod alapján nagyon szeret titeket, biztosan megérti majd! Előtte viszont azt tudatositsd magadban, hogy ezekért a problémákért nem ő a felelős. Nem abban rejlik a kulcs, hogy más pasival jobb lenne, hanem a te felfogásodban. Ne azon gondolkozz, hogy milyen lenne az életed mással, hanem azon, hogy okkal vagy vele, mert szereted, mert jó apa, és a bajokon, amik mindig jönnek együtt mentek keresztül. Ő van, mert őt választottad és arra törekedj, hogy ezt tegyétek minél jobbá. Felesleges az olyan agyalás, hogy mi lett volna ha. Előre kell nézni.

Próbáld észre venni az apró örömöket, amik a sok gond között mindig jelen vannak. Vedd észre milyen jó, hogy van gyermeked, hogy van párod, hogy szeret titeket, hogy van mit ennetek, hogy milyen szépen fejlődik napra napra a kicsi, hogy rádmosolyog, hogy a férjed gondoskodik róla, hogy egy újabb napot élhettek meg együtt! Értékeld az együtt töltött időt és azt ami a tied, mert te is látod, hogy az élet igazságtalan, és nem csak veled, hanem mindenkivel, ezt jegyezd meg. Mindenki küzd a gondokkal, és csak fejben dől el, hogy mennyire hagyod elhatalmasodni magatokon.

Próbálj azokra kis dolgokra összpontositani, amik jól mennek, amik boldoggá tesznek, ami csak a tied, ne csak a negativat vedd észre! Tudatosan keress mindig mindenben valami jót és mondogasd magadban.

Valamiféle érzelmi hullámvölgy lehet, amire rátesz egy lapáttal a sok változás a testedben, hormonoktól kezdve és biztos vagyok benne, hogy ha tudatosan próbálsz tenni ellene akkor sikerülni fog. Azért egy próbát megér, amit irtam, hátha sikerrel jársz!

1. felismerted a problémát, ez jó

2. menj el pszichológushoz, hidd el, segít

Én is hasonló voltam, aztán másfél évig jártam egy jó szakihoz.

Most Svájcban élek a párommal.

A régi énem inkább eldobta volna az egész (táv)kapcsolatot, mert gyáva nyúl volt.

A rendszeres beszélgetés a pszichomókussal, megtanított, hogy merjek bevállalni dolgokat és ne féljek.

Konfliktuskerülő, önbizalomhiányos csődtömegből egy bárki mellett kiálló, határozott lány lettem, és bele mertem vágni az egész kalandba.

Hidd el, te sem vagy szerencsétlen, de míg ezt nem MONDATJA ki veled valaki, rendszeresen, addig nem hiszed el.

És mág valami: a pszichológus nekem semmi konkrétumot nem mondott, csak kérdezett, és addig beszéltünk, míg ÉN meg nem fogalmaztam neki, mit akarok.

Jajj nagyon örülök a válaszodnak, és köszönöm szépen!

Örülök, hogy minden jóra fordult, jó volt olvasni. :)

Sok szép éveket kívánok még! :))