Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kevésbé szép lányok, hogy élitek meg a mindennapokat?
Mennyire vagytok sikeresek a párkeresés terén?
Hogyan viszonyultok magatokhoz és másokhoz?
Èreztétek már valaha, hogy valamivel kompenzálnotok kellene?
Én gyerekként/kamaszként meg voltam győződve, hogy macskás néni leszek, lehet ezért is (tudat alatt) gyerekként regényhősökbe meg történelmi alakokba voltam "szerelmes", mert más nekem úgyse lesz. Kamaszként meg valamiért mindig foglalt srácokba, mert akkor visszatartott a próbálkozástól még az is, hogy nem barmolunk bele más kapcsolatába.
Kb örök magányra rendezkedtem be, sose jártam szórakozni, helyette ott voltak a könyvek, és "ha már szép nem lehetek, majd leszek művelt, és majd én is hozzámegyek valakihez, aki ugyanilyen "szerencsétlen", de cserébe nagyon intelligens", mert a kedvenc regényeimben sok lány végül így oldotta meg az életét (abban az időszakban, amikor még kötelesek voltak házasodni).
Végül persze nem így alakult, lett párom (akikről máig meg vagyok győződve, hogy az eszemért szeret), de a szebb nők iránti komplexusomat nem tudtam teljesen leküzdeni, és bár anyagilag jól állunk, mindig van bennem egy gát, hogy nem vehetem meg ezt vagy azt (ruhát, parfümöt), mert ezeket a dolgokat a szép lányoknak szánják, nem nekem.
Ezt olvasni is rossz volt, ne haragudj.
Gyerekként is voltak barátnőim, kamaszként fiú haverok is, és soha nem éreztem azt, hogy kevesebb vagyok, mint aki szép.
Oda vettek fel, ahová akartam, elsőre lettek meg a nyelvvizsgáim, a jogsim, suli után gyorsan találtam munkát.
Mindig volt pasim, olyan, aki tetszik, meg én is neki. Ízlések és pofonok. Persze, nekem is voltak nagy szakítások, megcsalt, megcsaltam, stb. Nem csak habostorta az élet, de nem érzem, hogy olyan rossz lenne nekem.
Kompenzálni maximum úgy szoktam, hogy igyekszem kihozni a külsőmből a maximumot. Nem tudnék utcára menni lepattogott körömmel, például. De simán felveszek egy melegítőt.
Nem depizek azon, hogy a combcsizma meg a miniruha nem engem vár az üzletekben. Ez csak egészséges önkritika. Nem lesz ettől rosszabb az életem.
Mindig tudtam, hogy nem leszek szép nő, nem fogok modellkedni, nem fognak utánam forogni a pasik, nem engem kérnek fel táncolni, meg hasonlók. De nem érzem, hogy hátrány, hogy nem vagyok szép. Plasztikáztatni biztos nem lennék hajlandó.
Én nem vagyok szép lány, mégsem érzem non- stop ezt.
Ilyen fejjel születtem. Ez van :) ha sokat sírok, meg aggódok sem változik meg a dolog.
Ruhát olyat veszek, amiben jól érzem magam, parfümöt is megveszem ami megtetszik.
Attól, hogy a genetikai készletem nem túl előnyös külsőben jelent meg rajtam, miért kéne " büntetni" magam?
Meg amúgy is, picit több vagyok, mint a tükörképem :)
Pszichológushoz menj el, súlyos önértékelési gondjaid vannak.
Nem arról van szó, hogy fogynom kène, nem vagyok túlsúlyos.
Csak nem felelek meg a szèpségideàlnak. Azon meg 1-2 szép ruha nem fog vàltoztatni.
Sarah Jessica Parker, Rubint Réka, Barbra Streisand, Béres Alexandra, J.K.Rowling, Oprah: végtelen a sor olyan nőkből, akik nem felelnek meg az ideálnak, és mégis rengetegen cserélnének velük.
Lehet, hogy közülük egy páran most nem lennének sehol, ha még szépek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!