Hova tűnt a helyes énkép és önértékelés?

Én mindig irigyeltem azokat, akik nálam kövérebbek, és fel mernek venni rövid nadrágot.

Én se szoknyából se nadrágból nem veszek rövidebbet, mint ami térd alá ér. Pedig szigorúan nézve nem vagyok extra kövér, kicsit pufi. Mások meg vágó súlyban is be merik vállalni. Én eskü irigylem a bátorságukat.

Ők előnyben lennének a partnerkeresés tekintetében?

Értem a logikádat, de azért a partnerkeresés NEM CSAK az önbizalmon múlik. Kell hozzá az is, de nálam pl. kell az is egy férfinél, hogy reális énképe legyen. Az egészséges lelkű emberek attól egészségesek, hogy tudják, hogy kik ők, mik az erősségeik, gyengeségeik, tudják ezeket kezelni. Az ilyen embernek élvezem a társaságát, jobban, mint egy alaptalan magas önbizalommal rendelkező személynek.

Az önbizalomnak olyan mértékben kell meglennie, hogy merjen beszélgetni, ki tudja húzni magát, bele merjen nézni a másik szemébe, de amúgy előnyösebb a reális énkép, mint a 100 kg-s hájon a cicanaci.

De amúgy szerintem ezek a nők sokszor már foglaltak, és úgy veszik ezt fel, a párjuk meg nem ezért szereti őket, vagy így is szereti, és igen, nem szól neki, mert magasról letojja, mert más értékek vannak a kapcsolatban, vagy mert igénytelen a párja is De ezt nem tudom, ez találgatás.

Nekem sosem szól semmiért a párom, de magamtól figyelek oda, hogy kinézzek otthon is valahogy. De ha beteg vgyok, és nem sikerül pl. akkor sem szólna érte, mert a külsőségek a kapcsolatunkban elenyéső szerepet töltenek be.

Nem tudom ez miért fáj nektek. Miért ne vehetne fel egy kövér ember nyáron, a 40 fokban rövidnadrágot? Lehet, nem szép a látvány, de járjon mackóban és süljön meg vagy mégis mi az elvárás? Rajtam is volt felesleg, bár nem voltam kövér, de felvettem a rövidnadrágot, mert meggyulladtam 40 fokban, ömlött rólam a víz, és pont nem érdekelt, ki mit gondolt. Nem akartam én senkit se felszedni, csak nem akartam elájulni a melegben. Nyilván voltak nálam véknyabb, csinosabb lányok, akiken jobban állt a rövid nadrág, na hát őket nézték a férfiak, és nem engem. Vagy engem szörnyülködve. De pont nem érdekelt, mert mások kedvéért nem fogok megdögleni a napon. :)

Azóta lefogytam, és felveszem a rövidnadrágot, de nem azért, hogy mutogassam a lábaim, hanem mert képzeljétek, nyáron meleg van. :D

Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik mások kedvéért öltözködnek, és meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak. Mert akkor kedves előttem hozzászóló, aki állításod szerint kicsit pufi vagy, soha ne menj ki az utcára, mert milyen dolog az, hogy nem vagy 40 kg? Hogy képzeled, hogy kiégeted mások szemét azzal, hogy te nem vagy 40 kg? Szerinted attól még, hogy térdnadrágba mész ki, nem mondják azt, hogy fúj, hogy nézel ki? Akkor meg nem tök mindegy?

Mi van, ha nem áll nektek jól a piros szín, de szeretitek felvenni? Akkor jaj, nem áll jól nekem, anya és apa is megmondta, akkor nem veszem fel. Huh, nem rajtam fog nevetni az egész utca, hogy piros színt fel mertem venni... Szánalmas. Nincs nagyobb gondotok az életben?

"Megtehetem, hogy színes hajjal, vagy tetoválásokkal járjak."

Megteheted. Én meg megtehetem, hogy kimondom a véleményemet róla. Ez a szép a szabadságban.

Férfiak nagy részének már alapból nincsen mióta "igy kitágult a világ és rengetegen a kutyának sem kellenek max barátzóna de arra is sokan csak hiszik, hogy becsúsztak..

Hála a nettnek meg a kollektív őrületnek teoriáknak sztereotipiáknak magazinoknak tvnek nemtől függetlenül...

30 f