Mennyire lehet helyes az elméletem az emberek személyiségével kapcsolatban?
Van egy "elméletem" azzal kapcsolatban, hogy kinek milyen a személyisége. Persze lehet, hogy hülyeség, vagy már alapból ezen gondolkodni is az.
Szóval úgy gondolom, hogy mindenkinek van ugye valamilyen személyisége, (extravertált-introvertált, félénk-bátor, csöndes-sokat beszél, pesszimista-optimista stb.), és ezt természetesen befolyásolja az, ami körülvesz minket, a körülmények, ahol élünk stb. És úgy gondolom, hogyha valakinek sok rossz történik az életében, ő inkább negatív dolgokat kap, pesszimista lesz, nem lesz önbizalma, félénk és stb. Akinek viszont nincsenek problémák az életében (vagy nem olyan nagyok) azok mind jó (vagy jobb) tulajdonságokkal rendelkeznek (önbizalom, nyitottság).
Magamból kiindulva: tudom, hogy egyáltalán nem olyan lenne az igazi énem, mint amilyen most, csak bizonyos körülmények tettek ilyenné (zsarnokoskodó, mindent jobban tudó családtag, nélkülözés-szegénység stb.) Érzem, hogy belülről barátkozós típus vagyok, aki tudna a figyelem középpontjába lenne, vicces vagyok, jól lehet velem beszélgetni. Mégis mindez csak belülről van meg, mert igazából: félénk vagyok, alig beszélek, nem tudok beszélgetést kezdeményezni, se továbbvinni, nincs önbizalmam, mások számára unalmasnak tűnök.
Úgy gondolom, hogy ha megszűnnének azok a dolgok, amik miatt észrevehetetlen vagyok, akkor lehetnék olyan, mint amilyennek igazából, belülről érzem magam. A kérdés az, hogy mikor nem késő kiiktatni ezeket a dolgokat, amik ilyenné tettek, mert egy bizonyos pontnál már biztos visszafordíthatatlan a dolog.
Visszaolvasva, kicsit érthetetlennek tűnik, amit írtam, de azért remélem értitek. Sok válaszra lennék kíváncsi.
válasza:
válasza:Két külön dologról beszélsz.
"Akinek viszont nincsenek problémák az életében (vagy nem olyan nagyok)" ??!!
Mindenkinek vannak problémái, és mindenkinek a sajátja a legnagyobb.
Az optimizmus nem attól függ, hogy mennyire gondtalanul él valaki, mert bizonyára ismersz olyat, akinek kilóg az ezüstkanál a szájából, mégis mindenre csak nyafog, jajgat.
És olyat is, aki máról holnapra él, vidáman, "majd a holnap jobb lesz"- elmélettel.
Ha pedig nem mutatod meg az igazi énedet, honnan fogják tudni, milyen vagy?
"ha megszűnnének azok a dolgok, amik miatt észrevehetetlen vagyok" - hát ezeket a dolgokat csak te magad szüntetheted meg! És csak te felelsz azért, hogy oylan legyél, amiylen lenni szeretnél, senki és semmi más.
Neked is igazad van, de én nem arról beszélek, hogy mindenki "tiszta lap"-al indul és születésétől fogja csak a körülményei befolyásolják a személyiségét. Mert természetesen ott van mellette a genetika, különböző életfelfogások meg különböző személyiségjegyekre való hajlam, ami miatt lehet az, amit te is írtál, hogy van olyan, aki tud boldog lenni, annak ellenére, hogy rossz dolgok is történnek vele.
De attól függetlenül, befolyásol az, ami velünk történik, mert lehet, hogy az, aki sok szenvedés ellenére boldog, még boldogabb lenne, szenvedés nélkül.
válasza:Persze, hogy befolyásol, egy életvidám embert is tudnak a negatív dolgok a padlóra küldeni.
De ez csak átmeneti, a személyisége, a hozzáállása nem változik meg.
válasza:Nálam is hasonló a helyzet, én pont emiatt fogok, kiköltözni kölégiumba szeptemberben.
Sajnos belülről tényleg elég nehéz változtatni.
Irj privit, ha van kedved beszélgetni róla
válasza:Saját tapasztalatommal-életemmel- cáfolom az elméleted.
Pszichés amnéziám van, nem emlékszek semmire ami 9 éves korom előtt történt. 2-3 emlékfoszlányom maradt. Aztán pedig már csak rossz történt. Rengetegszer próbáltam öngyilkos lenni. Aztán rájöttem mennyire erős és igazából mennyire optimista vagyok.
Szörnyű életem volt, a mai napig megérzem a hatását. DE tökéletesen tisztába vagyok az adottságaimmal, kellő önbizalommal rendelkezek, és olyan értékrendem van, amitől egy meghatározó egyénné válok a társaságban. Nem szeretek szerepelni/parádézni, de az egyik vezető szerep a beszélgetésben mindig az enyém. Határozott véleménnyel, de nyitott vagyok mindenre.
Ennek az egész rossz gyerekkor mizériának annyi a lényege, hogy aki továbblép, és nem sajnáltatja önmagát, és nem áldozatként él meg minden pillanatot az boldog, magabiztos és határozott ember lesz.
De aki képtelen túltenni magát azon, hogy mi történt vele gyerekként. Aki minden este álomba siratja saját magát, hogy mennyivel jobb lehetett volna, HA.. Az benne marad a saját múltjában, bezárja magát ugyan abba a rossz életbe, amiből elszabadult. Ezért marad pesszimista, szomorú, gátlásos és bárgyú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!