Most akkor mi a helyes út? Bővebben lent
Mindenki azt mondja, hogy csak akkor lesz párom, ha boldog leszek magányosan is.
És ennek RÉSZBEN helyt adok, de... hogyan lehetnék maximálisan boldog magányosan, ha az ember társas lény, és az ösztöneiben is benne van, hogy legyen párja?
Lehet ezen vitatkozni, de így van! Aki egyedül is maximálisan boldog -ha eljut erre a szintre-, az meg úgysem akar kapcsolatot, mert az csak lehúzná. (ha rosszul választ)
Engem úgy szoktak jellemezni a barátaim, hogy egy nagyon kellemes személyiség vagyok, akinek van humorérzéke, és jó együtt lenni velem. Ugyanakkor az a néhány barátom, aki alaposan ismer, és aki előtt meg tudok nyílni, azt mondta, hogy félelmetes tud lenni, hogy néha mennyire depressziós tudok lenni. (ezt csak azok tudják, akikkel megosztom az érzéseimet, mások nem látják rajtam, mert van bennem büszkeség, nem mutatom magam gyengének)
azt mondják ilyenkor olyan, mintha nem önmagam lennék. mintha "két énem" lenne.
Az meg csak a történet másik fele, hogy nincs is nagyon alkalmam lányokkal ismerkedni. Ezért úgy igazán nem is tudom, hogy milyen sikereim lennének.
De az interneten az a pár alkalom ami volt, az elég rosszul sült el.
Nincs olyan ember, aki mindig boldog.
Én rohadt boldogtalan tudok lenni, elég csak ránéznem erre a világra, amiben élek, hogy mivé tették az emberek, hogyan működik, áhhh...
És nem értem, hogyan tudnék ilyen kondíciók mellett boldog lenni??? Az igaz, ha egyedül nem tudunk - ha nem is boldogok - kiegyensúlyozottak lenni, akkor a partnerrel se fogunk sokra menni hosszú távon.
Amúgy aki a boldogságot kergeti, az elől tutira elszalad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!