Most akkor mi a helyes út? Bővebben lent

Mindenki azt mondja, hogy csak akkor lesz párom, ha boldog leszek magányosan is.

És ennek RÉSZBEN helyt adok, de... hogyan lehetnék maximálisan boldog magányosan, ha az ember társas lény, és az ösztöneiben is benne van, hogy legyen párja?

Lehet ezen vitatkozni, de így van! Aki egyedül is maximálisan boldog -ha eljut erre a szintre-, az meg úgysem akar kapcsolatot, mert az csak lehúzná. (ha rosszul választ)

Engem úgy szoktak jellemezni a barátaim, hogy egy nagyon kellemes személyiség vagyok, akinek van humorérzéke, és jó együtt lenni velem. Ugyanakkor az a néhány barátom, aki alaposan ismer, és aki előtt meg tudok nyílni, azt mondta, hogy félelmetes tud lenni, hogy néha mennyire depressziós tudok lenni. (ezt csak azok tudják, akikkel megosztom az érzéseimet, mások nem látják rajtam, mert van bennem büszkeség, nem mutatom magam gyengének)

azt mondják ilyenkor olyan, mintha nem önmagam lennék. mintha "két énem" lenne.

Az meg csak a történet másik fele, hogy nincs is nagyon alkalmam lányokkal ismerkedni. Ezért úgy igazán nem is tudom, hogy milyen sikereim lennének.

De az interneten az a pár alkalom ami volt, az elég rosszul sült el.