Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az jó "jel", ha elhozza hozzám a gyermekét?
Fiatalok vagyunk, de mindkettőnknek van gyermeke. Neki egy, akit az anyuka nevel, nekem kettő, akik velem élnek.
A viszonyunk elég döcögős volt, de már jó párosnak érzem magunkat.
Több, mint egy éve ismerkedtünk meg. Az én gyermekeimet ismeri, mert sokat van nálunk és ugye kikerülhetetlen.
Viszont eddig inkább nem találkoztunk, ha vele volt a gyerkőce, de nemrég áthozta magával.
Elég aranyos gyerek, kissé szelektív a hallása, de szerintem ez nem nagy "bűn".
Szóval...jó jel, hogyha áthozta végre, ugye?
válasza:Persze hogy jó jel.
Nyilván ő is együtt képzeli el a jövőt, ami úgy a legélhetőbb ha sikerül "összegyúrni" mindenkit, és nem kell nélkületek lennie a láthatási idők alatt.
Biztos hogy sok türelemre lesz szükség részedről is, hiszen nem saját gyereked, ráadásul csak alkalmanként jelenik meg a családi életben, így nyilván beilleszkedni sem fog tudni. Illetve csak sokkal lassabban.
Ezért soha ne őt hibáztasd, egyszerűen a körülmények hozadéka ez.
Pontosan ilyen helyzetben voltam én is,
anyuka 2 gyereekkel, hozzám 2 hetente jött az enyém láthatásra, én már egy ideje ismertem az övéit mire az enyémet behoztam a dologba...
41f
A gyerekek jól kijöttek, szerencsére hasonló korúak.
Eddig nem tűnik úgy, hogy gondjaink lesznek egymással.
Nektek hogy ment? Minden rendben volt?
válasza: válasza:"Nektek hogy ment? Minden rendben volt?"
Nem. A volt párom 1 hónap után kijelentette hogy ő nem hajlandó közeledni a gyerekem felé, és nem is fogja elfogadni soha. Miközben én esténként játszottam az övéivel, olvastam nekik, szórakoztattam őket hogy minél jobban elfogadjanak. Az én gyerekem nagyon zárkózott volt, a mai napig az, még nekem sem nyílik meg nagyon sok dologban. Ezt a volt párom úgy értékelte hogy a gyerek gyűlöli őt. Pedig dehogy gyűlölte, csak egyszerűen más mentalitású volt mint az övéi.
Tehát gyakorlatilag én minden nap kezeltem a dolgokat hogy működjenek, cserébe 2 hetente 2 napot nem lehetett kibírni.
Gondolom nem kell részleteznem mi lett a történet vége igen rövid időn belül... :-)
Igaziból már csak a gyerek hiányzott és így mondhatni mindent megosztunk. Nekem tetszett, hogy elhozta. Jó érzés, hisz én se ismertetem össze az enyéimet bárkivel. Eddig se tartottam vetélytársnak, de így mégjobb, hiszen van rá lehetőség, hogy együtt csináljunk valamit. Elmehetünk nyaralni (szerintem így tényleg jó lehet, mert nincs senkiben az, hogy kihagytuk szegényt), kirándulni vagy játszani vagy bármi.
Anyáskodni nem lehet felette, azt tudom...Akkor hogy kell vele bánni? mert tudom, hogy ha többet lesz velünk, akkor másabb lesz kissé. Idővel feloldódik.
válasza:Ezt jól látod, anyáskodni nem is kell felette.
Én sem ezt vártam volna az exemtől.
Nem egy atomfizika az egész, egyszerűen meg kell próbálni közös programokat kitalálni. Társasjáték, mozi, kirándulás, bármi...
Emellett bizonyosan megjelennek olyan igények hogy időnként a gyerek szeretne együtt lenni az apjával, ugyanígy a tieid csak veled. Ezen nem szabad megsértődni, az ilyen mozaik családok már nem is tudnak úgy működni mint a hagyományos családok, tugedör-forevör :-)
Ezek nem azt jelentik hogy bárki bárkit gyűlölne, egyszerűen néha jól esik a gyereknek. Bizonyos keretek között ezek kellenek és jók.
A nagy eseményeket valóban jobb úgy szervezni hogy mindenki benne lehessen.
Mi egy ideig még vergődtünk, miután megkaptam hogy az én gyerekemnek nincsen helye köztünk, a láthatásokat máshol töltöttem vele. Ez nekem is borzasztó rossz volt, hiszen nekem nem ez volt a célom, hogy 2 hetente ott kelljen hagyni a páromat és a kvázi -kicsit furán fogalmazva- új családomat. Nyaraltunk is így, nekem nagyon fájdalmas volt hogy az én gyerekem nem élvezheti, nem lehet mellettem a nagy élményekben.
Szóval igen, jó az irány amit írtál, jó a hozzáállásod, csak így tovább, kívánom hogy nektek sikerüljön!
válasza:"egyszerűen meg kell próbálni közös programokat kitalálni."
Ja, ehhez még hozzátenném, nem csak és kizárólag akkor kellenek ezek a programok amikor ott van a gyerkőc láthatásra, mert egy idő után a te gyerekeidnél ez rosszul jön ki, csak megutálják miatta a másik gyereket ("csak akkor van valami ha jön az xy").
Sosem értettem, miért fúrja bárki is a gyereket. Egy ártatlan elszenvedője ennek az egész helyzetnek, nem az okozója. Nálunk a nevelőapám volt ilyen. Mindennek én voltam az oka. A vitáknak, a verekedéseknek meg az összes rossznak. Nálunk ilyen nem lehet.
Egy gyerek nem érdemli ezt meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!