Az az érzés hogy nincs helyem az életben meg tudna szűnni, ha találnék egy párt magamnak?

Semmi nem valtozik. Maximum az elso par honapban erzed jobban magad, a hormonok miatt, de utana visszaallnak az alap szintre, ahogy jobban megszokjatok egymas kozelseget.

Mindenképpen extra motivációvan töltene fel - bár vannak ennek ellentmondó esetek is, amikor a letargikus állapotban lévő fél az új párját is magával rántja. Ideális esetben új horizontok nyílnak meg, azt érzed, hogy az élet szép, hirtelen célokkal telsz meg és optimista leszel. Ez a szerelem felemelő ereje.

Úgy gondolom, sokkal könnyedebben venném a munka stresszét is, ha utána a párommal találkozhatnék, programokat szerveznénk, hazavárnánk egymást. Jó volna megosztani, kivel mi történt, átölelni egymást, ha nehezek az élet dolgai. De ettől függetlenül is azt gondolom, van helyem az életben.

Mi bajod az önállósággal?

Semmi nem fog változni. Maximum negatív értelemben. Inkább ne tudd, hogy hol a helyed, mint hogy a párkapcsolat legyen a mindened. Nem szabad magad és a céljaidat másik embernek alárendelni. Mert ha annak vége lesz nem marad semmid, és "kidobott" idő lesz az életedből. Találj valami egyéni célt, és ne legyél ennyire kapcsolatfüggő.

Lehet, hogy sokat javítana a hangulatodon, viszont azzal, hogy a közérzetedet ettől teszed függővé, szerintem nagy hibát követnél el.

A párkapcsolatnak és annak, hogy hol a helyed az életben, nincs köze egymáshoz. Abból, hogy megpróbálod összekötni a kettőt, nem fog sok jó kisülni.