Létezik olyan hogy nem sikerül egész életében párt találnia egy embernek? 19/F

"de nem tudom magamat elképzelni egy lánnyal."

Személy szerint egy olyan eset vagyok, akinek pont hogy nagyobb megerőltetés nélkül lehetett volna nem is egy csaja (csak mert érzelmes és romantikus, lelkizős jellemem van), de végül amikor már csak tényleg annyi hiányzott volna, hogy a tettek mezejére lépjek, hogy tényleg kimondjam a "jöjjünk össze" vagy "veled akarok lenni" vagy a "próbáljuk meg" na ott valami mindig vissza rántott. Pedig pont az ideáljaim voltak mind egytől-egyig, nagyjából külsőre-belsőre is klappoltak a dolgok, viszont nekem nem sikerült a következő lépés. Legyen elég rólam annyi, hogy 20 felett járok, és mostanra kezdek befásulni, megy el az életkedvem mindentől, semmiben sem látom az értelmet, úgy vélem minden csak pillanatnyi kiélések sorozata. Úgy érzem sohasem leszek boldog, max élek a hobbymnak, ami egyben a szakmám, és talán 1x a munkám lehet, legalább az legyen kicsit élvezhető, de ennyi. Úgy érzem csak itt vegetálok, és azért tűrök és élek, mert vannak bizonyos személyek, akiknek hatalmas fájdalmat és üresedést okoznék ha megtenném azt a bizonyos dolgot. Én egyszerűen azért nem tudom elképzelni magam nővel, mert engem tipikusan sohasem érdekelt semmi az életben. Nem hallgatok zenéket, már filmeket is alig nézek, se járművek nem izgatnak, semmi...se történelem, se politika... mégis mi a fenéről beszélgessek egy nővel a hétköznapokban? Kétség kívül úgy érzem nagyon is tudnám szeretni, meg a szexszel sem lenne gondunk, de csak ennyi, nem tudom mi mást adhatnék neki. Kb. velem ez a baj, hogy az életben túl egyszerű vagyok, ezért leszek boldogtalan az örökkévalóságig.