Ez normális, hogy 24 évesen családot, férjet, kisbabát szeretnék?

Ne aggód ezen,mindenkinek másképpen alakul az élete!

ismerkedj,barátkozzál,még fiatal vagy,lehet társad,sőt kisbabád is lehet!Fel a fejjel.

Nem verseny az élet!

Valakinek hamarabb van társa,mert így alakult az élete,valakinek később.

sok sikert! 30N

Szerintem normális, főleg ebben a facebookos cukormázas világban, ahol az ember arcába ömlik a más tökéletes élete. Persze amúgy is egy ilyen korszak, a korahuszonéveseknél szoktak jönni először a gyerekek...

Neked is össze fog jönni. Ismerem az érzést, én kb. 21-22 évesen kezdtem érezni szintén, és tök pánikba estem, hogy vénlány maradok. De nem hajt a tatár, ne akard görcsösen, és főleg ne ugorj bele semmi hülyeségbe! Még nagyon az elején vagy, ismerkedj, szórakozz, éld az életet, utána úgyis sok mindenről le kell mondani.

Neked ez a normális. Aki ép nem akar babát, hanem hetente bulit, neki az a normális, vagy utazni akar, világot látni, annak meg az.

Ismerek 30 éves nőt, ő, attól érzi jól magát, boldog, hogy a munkájának él. Ismerek 22 éves nőt, két ovis gyerekkel és ő a gyerekekkel érzi boldognak magát. Na és, nem érdekli őket, X, vagy Y ezt normálisnak, tartja, vagy nem.

Én is így éreztem, végül úgy döntöttem, nem fogok akármilyen párkapcsolatba gyereket vállalni, csak amiben màr tényleg úgy érzem. 36 évesen lettem anya. Most leszek 40 és most tartok ott, hogy szeretnék egy másodikat. Viszont sok dolgot átéltem így, amit egy fiatal anyuka nem biztos, pl beutaztam majd a fél világot, eljutottam olyan helyekre, ahova gyerekkel nem biztos, hogy sikerült volna. Nem bántam meg egy percig sem.

Ne azt nézd, másoknak mi van. A cukormàzas élet lehet nem is olyan cukormàzas... rengeteg volt évfolyamtársam, osztàlytársam házasodott fiatalon (huszonévesen) 30-as éveik közepèn épphogy 10 százalékuk élt még együtt a párjával...

Hagyd, hadd menjen az élet ahogy mennie kell ès ne görcsölj rà...

20-21 évesen éreztem, hogy annyira lennék már apa, pár év és elmúlik....a felfogás hibátlan csak megvalósítani kell ritka nagy szerencse.

és igazuk van itt, hogy ez ne legyen határidős tevékenység mert abból vállás lesz

Ha mindig is ez volt benned akkor tök normális.

De bántás nélkül kérdezem: tettél is valamit, hogy megvalósuljon ez az álmod?