Akivel személyesen egész jól el tudok beszélgetni, neten viszont szinte semennyire, azzal lehet még valami?

Az élő a lényeg.

Én se szeretek kisregényt írni neten.

Én sem szeretek neten beszélgetni,csak ha nagyon muszáj. Nem irogatok feleslegesen,csak ha van mondanivalóm.

Élő beszéd a lényeg, ha ott működik köztetek a dolog akkor minden sinen van.

Én pont fordítva voltam, neten írtam rengeteget, de élőben inkább érzem alibizésnek a kommunikációmat ahol csak túlélésre játszom és reménykedem, hogy nem leszek túl idegesítő vagy kedvelni fognak.

Mára már netes ismerőseim sincsenek, nálam magányosabb ember nincs. Ha nem ott dolgoznék, ahol akkor számomra az elnémulás és a megőrülés lenne a legnagyobb veszély.

És a legszomorúbb benne, hogy a legjobbamat próbálom adni, de mindig csalódás a vége. Mindig rá kell jöjjek, hogy én a "jobb híján" beszélgetőpartner vagyok, semmi több és hiába adok bele mindent és igyekszem jól betartani a protokollt, semmi értelme.

Csoda, hogy depresszív és melankólikus vagyok? Azt hiszem nem.

És képes vagyok csak azért sorozatokat nézni vagy hallgatni, hogy ezzel imitáljam magamnak a társaságot. Bár meghalnék már.

En sokszor neten is es eloben is jol elbeszelgetek a kiszemelt lannyal, ennek ellenere annyiszor megkaptam mar hgy nincs meg az a bizonyos plusz es ezert nem akarnak semmi komolyabbat.

F