Mi értelme van úgy élni hogy senki nem szeret és csak egyedül fetregünk depressziósan álmodozva egy szebb életről, amiben társunk is van?

Próbálkozol is a nőknél, vagy csak várod hogy egyszer betoppanjon valaki az ajtódon?

Ha próbálkozol, milyen nőknél teszed ezt?

Biztos van olyan életvitelű, értékrendű akivel jól kijönnél.

Persze természetesen azért ehhez önbizalom, életenergia téren össze kell kapnod magad.

Tudom hogy ezt könnyű mondani de borzasztó nehéz megtenni, kijönni a gödörből.

Ennek meg kell találni a módját.

Van akinél egy testhezálló munka is meghozza az életkedvet, amiben jól érzi magát.

Aztán ott van a mozgás, testedzés. Ez is jó módszer, mert önbizalmat ad mikor látod, érzed magadon hogy erősödsz, fittebb vagy.

Vagy ha fejleszted a humorérzékedet. Már az is sokat segít ha az ember meghallgat pár kabarét, abból pár poént a való életben is el tud lőni, stb.

Nem páncélt kell növeszteni, mert csak rosszabb lesz a helyzeted.

"Strohmann" = Balázska

Bazsi inkább maradj a jól bevált vállalkozó szidalmazó és burgerforgatós kérdéseidnél, hogy ne keljen sok energiát befektetnünk és elég legyen ctrl+v-el bemásolni, hogy:

"Csináljál Balázska te is egy burgerest, ahol még a takinéni is nettó 300 000-et keres!"

Igen nőd sem lesz soha, mivel 27 éves munkanélküli segélyleső, a nővére nyakán élő parazita vagy, aki ráadásul egy drogos alkoholista!

Mi lenne, ha felállnál, és emberré válnál?

Fel lehet állni a padló alól is. Csak akarni kell.