Miért kell minden kapcsolathoz úgy állni, hogy örökké fog tartani?

Hát pedig el kell szomorítsak mindenkit, semmi sem tart örökké.

A nagyon hosszú kapcsolatok szinte mindegyike nyugdíjaskori zsörtölődéssel és veszekedéssel telik egészen addig amíg az egyik holtan nem találja az ágyban a másikat mert szívrohamot vagy agyvérzést kapott. Utána pedig özvegyként éldegélve magányosan meghal ő is néhány év múlva.

Life is rough.

A szakításnak általában két egyszerű oka van:

1. Nem akarsz együtt lenni a pároddal, nem bízol benne, valami bajod van vele, csak azért vagy vele, mert nincs más.

2. A párod nem akar együtt lenni veled, ezért nem bízhatsz benne, csak kihasznál, átmenetileg veled van, hogy ne legyen magányos.

Ha azt állítod, hogy nem bízol a párodban, nem tudod elképzelni vele a jövőt, akkor a fentiekből legalább az egyik probléma érvénybe lép. Aztán meg döntse el a párod, hogy melyik: őt tartod megbízhatatlannak, vagy benned nem lehet bízni?

Nem mondom, hogy nincs igazad, csak azt, hogy a te eseted szomorú. Azért érzel így, mert a pároddal általában nem viselkedtek egymással szemben bizalmasan, folyton rejtegettek egymás elől valamit. Ezért találgatás számodra az egész, mert, eleve elvan homályosítva a szemed előtt minden. A szakításnak egyszerű okai lehetnek, de bonyolulttá teszi a titkolózás, ezért a végén csak jön a "wtf" élmény, amikor azt sem tudjátok min mentetek keresztül, és az továbbra is lepel alatt marad.

Nem mondom, hogy nem kell szkeptikus lenni. CSAK azt, hogy én az olyan kapcsolatomhoz állok így, ami okot adott arra, hogy így érezzek. NINCS SZABÁLY arra, hogy bárkiben bízz, DE arra sincs, hogy mindenkiben kételkedni kellene ok nélkül.

Jaj bocsánat. Nem tudtam, hogy a halhatatlanok szigetén vagyok.

Perszee, örökké együtt lesztek és idősebbek sem lesztek soha, mindig fiatalok maradtok. Legyünk csak optimisták ugye. :)

Lehetőleg itt ne keverjünk fogalmakat, és a komoly kapcsolatot a futó kalandokkal. A kettőt nem szokás egy lapon emlegetni.(valahogy mégis az az érzésem, hogy a kérdező ezt teszi)

Komoly kapcsolat épp abban különbözik a kalandozásoktól, hogy a jövőbe tervez az ember. Tehát ha valaki nem érzi magát elég érettnek ehhez, az miért beszél erről???? A flörtölések és könnyed játszadozások sajátossága, hogy nem várja tőlük az ember, hogy örökké tartsanak.

Érthető, ha valaki úgy áll ehhez, hogy nem akar komoly kapcsolatot, csak szórakozik. Ilyenkor közlöd a pároddal, hogy ne vegye komolyra, mert láthatóan te sem veszed.

Az "örökre" tervezés inkább olyan fázisban van, amikor már házasságról beszélünk, sőt gyerekvállalásról.

Az már nagyon szomorú és elkeserítő, ha ilyenkor nem gondolja komolyan a pár, amikor már gyerekük van, meg közös otthon. Főleg amikor az utcára kerülsz, vagy a szüleidhez, mert kidobtak a közös otthonotokból. Én azt mondom, amíg nem vagytok összeköltözve, addig nincs komolyabb szó örök együttlétről.

Én nem szoktam ilyesmiről álmodozni, hogy örökké fog tartani, amíg nem jutok el addig valakivel, hogy összeköltözzünk legalább. De nem is teregetem a párom szemére, hogy "ne reménykedj abban, hogy örökké együtt leszünk".