Miért kell minden kapcsolathoz úgy állni, hogy örökké fog tartani?

Mert alapesetben az "örökké tart" tudat a legidealizáltabb kép,az amely az akkori pillanatban a lehető legnagyobb boldogsággal jár,valamint a rózsaszín köd alatt ez a fennálló állapot. Többek közt szerintem ezért.

A másik,hogyha itt és most jól érezzük magunkat,akkor nem kell a késöbbi dolgokkal foglalkozni. Az emberek szeretnek a pillanatnak élni (ami amúgy nem rossz dolog).

Én is hasonlóan gondolom, le is vagyok ugatva gyakran érte főleg azok által akiknél tart a rózsaszín köd.

Egy mondat nagyon megragadt a fejemben még régről. Barátnőm mondta, hogy mi még hét év múlva is együtt leszünk, érzi és biztos benne. Én pedig mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert szertintem ez nem tükrözi a valóságot. Nem tudhatja mi lesz hét év, de hét nap múlva sem.

Érdekes mód már nem is vagyunk együtt és nemhogy hét évig, de másfél évig sem tartott míg talált jobbat.

Miért éljünk, ha egyszer úgyis meghalunk? (válasz a kérdésed értelmi szintjéhez!)

Akkor minek akarsz ismerkedni, ha ilyen pesszimista negatív a felfogásod?

A legtöbb ember komoly sírig tartó kapcsolatot keres és persze, hogy pozitívan áll hozzá, különben akkor mi értelme az egésznek?

Ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, mind a két félnek tennie kell minden egyes nap.

Egy kapcsolatot két személy hozott létre, ugyan az a két személy is szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat megromoljon!

Igazad van (részben), CSAK hogy ennyi erővel már mi értelme ismerkedni, vagy kapcsolatban lenni?

Tehát mit akartál ezzel elmondani? Kinek lenne kedve összejönni veled úgy, hogy kijelented, hogy "te úgy álsz hozzá, hogy nem fog örökké tartani"? Szerintem akkor kapásból fogná a kalapját és lelépne, ott hagyna téged.

A válasz inkább az lenne, hogy nem muszáj kapcsolatban lenni, inkább kivárod, hogy találj egy komolyanvehető embert, akivel esélyes. Mert ugyebár ez a célod.

Úgy is meglehet fogalmazni, hogy úgy állsz hozzá a kapcsolathoz, hogy eleinte MEGISMERED a párod, tehát idegenekről nem szabad előre eldönteni, hogy örökké együtt lesztek. Nem értem mi értelme ezen problémázni, amíg nem találtam jobbat, addig teljesen normális, hogy a jelenlegiről azt képzelem, hogy "örökké tart". Úgy beszélsz, mintha valami ezoterikus jós lennél, aki előre tudja, hogy kivel fog együtt lenni és kivel nem. A te hozzáállásod sem példaértékű, mert annak sincs értelme, hogy úgy jössz össze valakivel, hogy előre eldöntöd, hogy vége lesz, abban mi a spiritusz? Ilyen gondolkodással nem lenne kedvem és lelkem összejönni senkivel.

De még mindig nem fogod fel, hogy az elején mindenki úgy áll hozzá, úgy indul neki az egésznek, hogy akkor örökké együtt maradunk?

Aztán ugye belepunnyadnak a kapcsolatba, semmit se tesznek érte, aztán persze, hogy vége. De erről csak is ők tehetnek!

Ami az elején jó volt, vajon mi változott meg azóta, hogy szakítás lett a vége?