Felajánlottak egy állást Kanadában még tavasszal. Nem fogadtam el, mert tartottam tőle, hogy ott csökkennének a társkeresési esélyeim. Erre itthon sem találok senkit. Miért ilyen szar az életem?

Ha ilyen balfax vagy,hogy elherdálsz egy ilyen lehetőséget,ami jól mutat a CV-dben,az maximum az ilyen alfaszukáknak vonzó,vagy még azoknak sem.

Kanadában még többféle színtónusú ember van,mint Magyarországon,úgyhogy még jobban válogathattál is volna és az,hogy van egy kis akcentusod,az simán előny lett volna laza kapcsolatnál.Nem tudom,milyen típusú nők jönnek be,de ha teszem azt,a kicsik kreolak,de nem romák,abból is annyit találtál volna,mint a szemét.

Én is azt hittem korábban,hogy ha hazai pályán nincs esélyem,akkor máshol sem és a cserediákos ottlétem alatt jöttem rá,hogy nem teljesen így van.Gyakorin is írta valaki korábban,hogy a magyar nők le se tojták,de lett egy mások szerint is tök szép lengyel barátnője.

Menj ki, élettapasztalatnak is jó és a lehetőséget sem érdemes elutasítani.

Mennyi időről lenne szó?

Azért vagy pancser mert így gondolkodsz: Kanada = magány, Magyarország = kapcsolat. Aztán pislogsz, hogy miért vagy egyedül, és nem érted, miért ilyen car az életed...

A legjobban akkor jártál volna, ha kimész Kanadába pár évre, jól keresel, nyitsz a világ felé...aztán ha nem akad ott nő, hazajössz és itthon meg te leszel a menő szoftverfejlesztő gyerek aki épp Kanadából jött haza...érted. Itthon akkor is nőnének az esélyeid. De persze ez energiabefektetést igényelne az életed több területén is....