fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Voltál már teljesen egyedül?...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Voltál már teljesen egyedül? De tényleg teljesen?

Figyelt kérdés

Helyzet: egyedül élsz, nincsenek barátaid, haverjaid. Nincs egy munkatársad akit elhivhatsz bárhová. Vannak szüleid családod akik úgymond segítenek amiben tudnak. Eltaazitottál mindenkit magadtól aki talán szeretett.

Heti programod: munka, edzés, főzés, alvás, filmek. Bárhová mész , nem tudsz kapcsolatot teremteni, a nőkről ne is beszéljünk. Egyedül vagy, keveset kommunikálsz, már a netes ismerősök is kerülnek.

26 éves vagyok, túl számos komoly, ill komolytalan kapcsolaton. Társasági ember voltam de most maradtam igazán egyedül.

Mit tennél? Költözés? Ha igen, hova? Hogyan teremts kapcsolatot ahol nem érzed egyből a lekezelést, és hogy csak egy fölös plusz vagy?

Egyáltalán volt valaha bárki ilyen szinten magányos ennI.idősen?



#férfi #magány #egyedül #szingli #nincs haver
2017. nov. 26. 22:34
❮ 1 2 3 ❯
 11/24 anonim ***** válasza:
Mivel taszítottad el magad mellől az embereket?
2017. nov. 26. 23:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim ***** válasza:
Én is ugyanígy vagyok, vannak családtagjaim, meg ismerőseim, de ha velük is vagyok, ugyanúgy egyedül érzem magam, mert mindenkinek van valakije, aki sokkal fontosabb neki, mint én. Ez generációs probléma és nagyon gyakori manapság Y,Z generációban. Az internet, a túl nagy választék, a bőség zavara depresszióssá, magányossá tette a generáció jó részét. 1000-ek vannak még ugyanígy, sok magányos ember egymás hegyén hátán, akár egymás szomszédságában ,de mégsem találják meg egymást, hiába úgymond a "sok lehetőség".
2017. nov. 26. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:

Igen. 19 évesen pont karácsony elött. Se szülők se rokonok barátok alig sőt inkább nem is volt a barátom miatt aki dobott ünnepek elött.. Kb fél évig teljesen egyedül voltam mire összeszedtem magam.

33/N

2017. nov. 26. 23:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:
Igen, szinte egész eddigi életemben. Szüleimnél lakom, a programom alvás, evés, számítógépezés és... ennyi. Hamarosan bele szeretném vetni magam a munka világába, muszáj volt egy kicsit pihennem, továbbá a körülmények sem teljesen tették/teszik lehetővé, hogy dolgozzak. A szűk családon kívül nincs kivel beszélnem, teljesen magányos vagyok, ismerkedni pedig nem tudok. Szociális képességeim nem rosszak, hanem nincsenek. Nem tudok ismerkedni semmilyen helyzetben, sehol, közben majd megszakadok egy kis társaságért, vagy legalább egy barátnőért. Korábbi munkahelyemen nap mint nap csomó ember megfordult, mégsem tudtam semmilyen kapcsolatot kialakítani. Sosem volt barátnőm, barátságnak nevezhető kapcsolaton 2012-ben volt utoljára. Rajtam a költözés nem segítene, hiába változik a távolság és a környezet, ha én nem változom. Nem tudom mit tévő lehetnék, mások sem tudnak segítni, jelenleg 0 a válaszok száma a kérdésemnél.
2017. nov. 26. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
Igen. Mostanság. Bár ez nem kimondottan magányosság, mert sosem voltam társas lény, inkább csak társasági, de most az az érdekes, hogy körülöttem mindenki azt hiszi, hogy sose voltam még ennyire a topon, de tévednek, senkinek sincsen fogalma róla, hogy mi van velem valójában, és nem is akarom. Ha nem tudom leküzdeni ezt az akadályt, akkor meg is érdemlem, hogy menjek a süllyesztőbe!
2017. nov. 27. 00:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 anonim ***** válasza:

Én nyertem, nekem még családom, rokonaim sincsenek!


Idén karácsonyra már be is van tervezve hogy én leszek a környék Grincse XD

Befestem a hajam és a szakállam zöldre, és ellopom a karácsonyt!


Őszintén, nem tudom miért röhögök most a saját nyomoromon...Lehet elég lenne egy Jim Carrey maratont tartanom minden retardált szereplésével?


Na, komolyra fordítva: mivel én is ilyen élethelyzetben vagyok, csak épp 5 évvel fiatalabb vagyok, ezért átérzem hogy ez egy amúgy hihetetlenül nyomasztó időszak, és ha elhúzódik 1-2-3...akárhány évig, akkor az embernek a teljes önértékelését szétcseszi.


Én sosem voltam huzamosabban társaságokban. Van egy baráti társaság, akikkel évente 2-3 alkalommal találkozunk, de amúgy hihetetlenül szét vagyunk szórva az országban, szóval élőben tényleg csak 2-3 alkalommal.

Nyaranta ebből egy hetet együtt töltünk, na akkor érzem hogy én valójában szeretek emberek közt lenni, csak nincs rá máskor lehetőségem.

Az évem nagy része (52 hétből mondjuk 50) valóban a te általad leírt módon zajlik. Annyi különbséggel hogy én a suli miatt sokat járok könyvtárba, és nem szeretek filmezni. De a neten való cirkálást vehetjük ugyan ennek.


Én 3 hónapja ott hagytam pestet, mert már hánytam attól a várostól. A gyomrom felfordul a gondolattól hogy az idei tanév során még 3X legalább fel kell mennem Bp-re...

Szóval költöztem Szegedre. Eleinte a helyváltozás sokat segített a hangulatomon, plusz izgalmas volt felfedezni egy idegen várost. De 3 hónap után ráun az ember, itt is kialakulnak a kis "ösvényei" amiken minden nap járkál.


Diákmelózom, szóval még csak állandó kollégák sincsenek.

Szóval ja, nem vagy egyedül e téren.

2017. nov. 27. 00:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
16-os, üdv a klubban. Barátok általános iskola óta nincsenek, család vagy kihalt, vagy inkább ellenségpótlék kategória, és amúgy is ezer+ km-re vannak. És egy éve szingliség... A kollégák 60 km-re, eltérő ízléssel és érdeklődéssel, a szomszédság hikoMATT muzulmán banda... ilyen volt már egyszer, huszas éveim elején, abban az időben, még otthon, pont telibesz...tam... most azért elérve a 40-et okozott némi pánikhangulatot pár hónapra. De már múlik. Ha eltekintek a hormonális kellemetlenségektől, pl a reggeli vaklárma a gatyában, akkor még kezd is tetszeni a dolog. Igaz, én sosem voltam igazán közösségi ember.
2017. nov. 27. 01:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 anonim ***** válasza:
Gimi óta teljesen egyedül vagyok, a nyarakat leszámítva. Sok barátságom volt már, tehát nem vagyok szociálisan teljesen életképtelen, de traumatizált lettem és szociális fóbia és szorongás jött létre ami miatt terápiára lenne szükségem. Pénzem kb. a létszükségletre alig van vagy nincs. Általában nem dolgozok, vagy csak időszakosan. A tanulmányokról már lemondtam. Emberek közé menni általában megterhelő, fárasztó, kimerítő, egy nyűg, sokszor egy hosszabb beszélgetés után durván fájni szokott a fejem, ha olyan az ember, a téma, ekkora feszültséggel jár számomra. Introvertált vagyok, könnyen alkalmazkodok és hangolódok emberekre, a valódi személyiségem és lényem csak nyomokban található a megnyilvánulásaimban, bár a vérmérsékletem tagadhatatlan, de igazából egy jelenség van ami megment a szégyentől, a lelepleződéstől hogy egy ingó lábakon álló 0 vagyok, a megtestesült bizonytalanság: az embereket általában egy dolog érdekli nagyon: önmaguk, és én tudok kérdezni meg hallgatni. Egy dolog tehet csak tönkre, ha valaki magasabb értelmi szinten áll mint én, és észreveszi hogy létezek és hogy mi van velem, pl. hogy nem nézek a szemébe ha megszólalok. És látja, hogy mikor hazudok egy ártatlan kérdésre magammal kapcsolatban. Pl... NAGYON SOKSZOR.
2017. nov. 27. 04:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
18 éves koromban volt a töréspont. 3 és még ki tudja mennyi év - a legszebb korból.
2017. nov. 27. 04:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 A kérdező kommentje:

köszi a válaszokat. szóval más is van hasonló helyzetben.

aki írta a netes dolgot, szerintem nagyon igaz.

nem mozdulnak ki az emberek, ha mégis csak baráti társaságokkal, és zárt körűen.

nem ismerjük a szomszédainkat, a munkatársainkat sem. nagy a választék, és mindenki a legjobbat akarja, ami oké, de lehet hogy a legjobb ott van tőle 100m-re, csak nem veszi észre.

a problémám az, hogy nem látom a megoldást erre.

Igen, költözni fogok. Pestre. Hogy jó döntés-e? kitudja?

de ebben környezetben úgy érzem teljesen befordulok.

Az érdektelenség ami a nyomorba dönt, hogy akárhova megyek mintha nyűgnék éreznék hogy ott vagyok stb.

180 fokot fordult velem a világ.

Hogy mirt fordultak el tőlem az emberek: talán magam miatt. A mérhetetlen tetves büszkeségem. Hát most tessék, megkaptam...és sírom tele minden este a párnámat, egyedül, szánalmasan....

Ezért gondoltam ki, hogy a környezetváltozás hátha segít.

Ha nem jön be, lépek tovább.

Adok magamnak 3 évet. ha 30 leszek, és még mindig semmi nem változott meg, cuccolok külföldre.

Akkor már teljesen mindegy lesz hogy van-e társaságom vagy nincs. bár lehet most kéne ezt megtenni, de egyenlőre pest jobban vonz mint külföld.

2017. nov. 27. 08:38
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »
Felnőtt párkapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!