"Megremiszt az ha valakinek fontos vagyok" Mitol felhet?

A baráti és családi kapcsolataim rendben vannak, de gyerekkori, kamaszkori sorozatos élmények(/traumák) miatt a mai napig nem tudom szinte elfogadni, hogy engem egy ellenkező nemű ember romantikus módon szerethet.

12-20 éves korom között 5x voltam szerelmes és mindegyik elküldött a pi csába. 1 piszkált azzal hogy milyen visszafogott vagyok, 1-nél beismerem hogy nem lett volna esélye a kapcsolatunknak, 2 konkrétan a legjobb barátommal szívesebben feküdt volna le mint velem, 1 pedig megmondta hogy undorodik a gondolattól, hogy én szerelmes vagyok belé.

Külsőre jól nézek ki, viselkedésre nem vagyok Casanova, de szerencsétlen sem, de még sosem volt viszonzott szerelmi kapcsolatom. 21 éves korom óta legalább sok lányt megdugtam (mióta nem tudok újabban szerelmes lenni), de ezzel sem érzem jól magam. A mindennapokban is úgy járok az utcán, hogy bas sza meg az összes nő, ne akarjon nekem arról hazudni egy sem, hogy szeret engem.

(Ennek megértéséhez nagyon ajánlom a Tűz és jég dala ("Trónok harca") világából Tyrion fejezeteit a könyvekből. "Engem senki nem szerethet, mert nem érdemlem meg." Nekem is sajnos fiatalkori folyamatos traumák miatt ilyen rossz beidegződéseim, fixációim vannak.

25/F

3:

Elég nagy trauma, mert megakadályoz abban, hogy normális és egészséges kapcsolataim lehessenek az ellenkező nemmel és megakadályoz abban hogy családot alapítsak, gyerekeim legyenek, ami a legfontosabb dolog lenne nekem hosszú távon az életben.