"Minden sikeres férfi mögött áll egy nő"?

Sziasztok

A sikeres alatt most azt értem, hogy azt csinálja amit szeret, élvezi az életet, eléri amire vágyik.

Tudom sokaknak ez nem adatik meg, mert a szüleik miatt, vagy a saját sikertelenségeik miatt nem tudják azt dolgozni amit igazán szeretnének. Esetleg más téren nem jönnek össze a dolgok.

Én munka, hobbi, barátok, szórakozás...kb minden téren elég sikeres vagyok, azt csinálom amit szeretek, nagyon jó lehetőségeim vannak, jól keresek.

Sajnos család és párkapcsolat téren katasztrófa ahol tartok. Széthullott a család, párkapcsolatot sorozatos kudarc jellemzi, főleg azért, mert nem a megfelelő lányokkal ismerkedtem, nem passzoltunk. A volt kapcsolataimból sokat tanultam, sokat fejlődtem. Régen az egyik célom, vagy talán csak álmom volt, hogy életre szóló kapcsolatot alakítsak ki, boldog párkapcsolatot. Rengeteget foglalkoztam a kérdéssel, hogy ezt hogyan tudom elérni, tenni is próbáltam érte a kapcsolataimban, csak utólag nézve hülyeség volt az egész. Annak nincs értelme, ha csak én teszek érte a másik meg belekényelmesedik. Persze nekem is meg vannak a magam hibái.

A sikertelen kapcsolatok és randik után mindig elgondolkodtam, hogy nem véletlen vagyok egyedül. Szóval, ha lelkileg nem is érem el azt amire vágyom, sőt ha lemondok róla, akkor a szakmai sikereim kárpótolhatnak, ha karrierista leszek?

Sokaknak segítek, rengeteg pozitív visszajelzést kapok, szóval érzelmileg nem teljesen üres az életem. Többen elismerik a szakmai sikereimet, más a lelki oldalamat. Annyi hiány lenne csak, hogy komolyabb testi-lelki kapcsolat nélkül ugye hiányozna ez, de ha megváltoztatom a prioritást és a szakmai fejlődésemet teszem előre, akkor valamilyen szinten elérhetem az egyensúlyt.

Azért akarok lemondani erről, mert több évig voltam depressziós, akkor nem is álltam készen egy kapcsolatra, akkor a szakmai sikereim rengeteget segítettek, a súlyosabb szakaszokban kínzott csak a magány. Gyerekkoromból azt hoztam magammal, hogy "én nem vagyok semmire jó", ezt nagyban leküzdöttem, bizonyítottam magamnak, hogy igenis okos ügyes vagyok és sokkal többre hivatott, mint azt gondoltam magamról korábban.

Eléggé érzelmes és lelkiismeretes vagyok és amikor a párkapcsolataimban mélypontok voltak, akkor ugye azokon próbáltam dolgozni, sajnos kisebb-nagyobb sikerekkel csak. Lelkileg rengeteget kivettek belőlem ezek a viszonzatlan próbálkozások, mert hiába küzdöttem nem kaptam viszonzást vagy pozitív értékelést. Rengeteg motivációt vesztettem az utóbbi 3 évben és szakmailag hiába értem el sikereket, sokat fejlődtem több téren is, de ezeket valahogy nem érzem annyira nagy sikernek. Másokat motiválok, ösztönzök, segítem őket elég sikeresen, viszont a saját motivációm messze nem olyan erős, mint régen.

Azért amióta egyedül vagyok sokat erősödtem, szinte felüdülés az, hogy nincs hiszti, követelőzés, degradálás az irányomba.

Tudom jól, hogy egy boldog kapcsolatért rengeteget kell dolgozni, nem olyan dolog amit készen kap az ember és parlagon hagyva virágzik. Egy boldog kapcsolat sokat dobhatna a hangulatomon, a motivációmon. Viszont ha megint melléfogok, akár többször, akkor egy idő után elveszíthetek mindent. Túl nagy a kockázat, így is már direktbe nem is keresek partnert, mint régen, nem akarok magamtól beleszaladni a következő pofonba. Hiányzik egy boldog kapcsolat, de megálljt parancsoltam magamnak ilyen téren, sajnos erre sincs motivációm, ha alakul alakul, ha nem akkor nem.

Valószínűleg lesz később kapcsolatom, sőt családom is, még ha már nem is tartom már annyira fontosnak, mint régen, viszont a szakmai sikereimet helyezhetném előre.

Van egy elég nagyszabású projekt amit meg fogok valósítani, sokak megsegítése a cél, egy bonyolultabb szisztéma. Ezt nem akarom elveszíteni, lemondani róla.

Később vajon megfogom bánni, ha a szakmai sikereimre koncentrálok, mások megsegítésére és a párkapcsolati oldalt elnyomom?

A legnagyobb gond itt a döntés.

Vagy keresem azt az EGY lányt aki mellett boldog lehetek úgy ahogy eddig, kihagyva azt a sok szex/párkapcsolat lehetőséget ami valószínűleg inkább csak pillanatnyi öröm lenne, vagy szakmailag beleadok mindent és a testi-lelki vágyakat inkább pillanatnyi élvezetekként kapom meg viszont ezzel valószínűleg elveszítve a korábbi álmomat, hisz kinek kellene egy ilyen előéletű férfi később? Legalábbis én így látom, hogy az a fajta ideál akit én keresek nem tudná ezt csak így elfogadni.

Erős vagyok, szakmailag sikeres és véghez fogom vinni a projektemet ez nem kérdés! Viszont a másik ággal mennyit foglalkozzak? Kell nekem a komoly kapcsolat?