Átlagos nő egy sikeres és kívánatos férfi mellett?

Annyira természetes, hogy együtt vagyunk. Ugyan az az értékrendünk, műveltek vagyunk, csodálatosan szép közös jövőt tudunk elképzelni, szép gyerekeket, egyszóval egy igazi családot. Csak az a frusztráló, hogy míg Ő a rengeteg tanulás és diplomák hozadékaként magyar átlaghoz képest kiemelkedően magasan keres (27 éves), én csak az átlagos (alacsony) magyar fizetést kapom, egy másfajta diplomával, így nem tudok annyit beleadni a kapcsolatunkba anyagi szinten amennyit szeretnék. Nekem 25 évesen nincs meg a lehetőségem közösen lakást venni felezve a költségeket, de Ő egyedül is ki tudja fizetni, nem kellek én, hogy besegítsek. Most ott tartunk, hogy Ő vesz lakást, Ő veszi a laktózmentes tejet majd a hűtőbe és félek, hogy ha tényleg teljesül az a jövőkép amit szeretnénk, és az összeköltözés után családot alapítunk, akkor nagyon-nagyon leterhelt lesz. Igyekszem mindent kivenni a keze alól más most is, és nagyon gondoskodó lenni. Félek tőle, hogy azért, hogy számomra (számunkra) a szerinte minimumot meg tudja adni, a munkahelyéről csak napi 16 óra munka után fogom tudni kirobbantani. Pedig egyébként tényleg nem akar sokat, nem anyagias, csak nem a magyar középosztály szintjén képzeli el az életét, hanem mondjuk a Hollandon.

Félek, hogy ettől a hatalmas anyagi szakadéktól ami kettőnk között fenn fog állni és rosszul fogom hosszútávon is érezni magam. Én nem vagyok az az eltartandó típus. De mégis az Ő házában fogunk lakni, oda fognak születni a gyerekeink. Nagyon mélyen tisztelem a páromat, nincsenek nagy igényeim, amiket szerintem Ő is nagyra értékel. Nem is érezteti velem, hogy Ő lenne a jobb. (Bár mindketten értelmiségiek vagyunk, Ő messzemenően intelligensebb mint az átlag és mint én).

Sok mindentől félek....többek között ettől, félek attól, hogy még 10 év múlva is elég jó leszek-e neki (nem jön-e egy nő, aki haszonvágyból elcsábítja), félek attól, hogy jó anyja leszek-e a gyerekeinknek és még egy csomó szentimentális hülyeségtől.

Tudom, hogy egy csomó korombeli, esetleg fiatalabb leányzó hasra esne, ha felmerülne az a lehetőség, hogy eltartják a valagát, de szerintem az nem szülne kölcsönös tiszteletet (bár azok a lányok nem is arra mennek). Én nem akarok jobban keresni nála, nem akarom őt irányítani, csak vele lenni, és nem csak aludni. Nekem akkor is Ő kellene, ha raktárosként dolgozna. Az számít, hogy tisztességes, van gerince, elvei.

Mégis, attól félek, hogy valahol mégsem leszünk egyenlő partnerek ne adj isten, ha összeházasodunk majd.

Lehet, hogy irreális, de akkor is jó esett leírni.