Mit szólnátok, ha a párotok folyton azt várná, hogy te készítsetek neki kaját?

[link]

Nálunk a párom főz-mos-takarít hétköznap, hétvégén meg néha én főzök és besegítek a takarításba. Mondjuk nálunk kábé úgy is néz ki, ahogy a 6-os írta, én fizetem a lakás költségeit, kaját, stb, A párom otthon van, kötetlen munkaidőben dolgozik, és amit keres, az az ő költőpénze, abból nem kell adjon semmibe. Bár néha ő is vásárol élelmiszert vagy például ha nyaralni megyünk, azt közösen fizetjük. Nálunk ez így nagyon jól működik. Nekem nem megy el a munka után másra az időm, egymással tudunk foglalkozni, ő meg ezeket szívesen megcsinálja, bőven van ideje, és így hasznosnak érzi magát, meg ő is velem akar lenni délután. Szerintem minden pár maga kell, hogy megtalálja, náluk mi működik jól. Ha téged zavar, hogy kaját csinálj neki, akkor biztos, hogy ezt meg kell beszélnetek, ki kell alakítani egy olyan életvitelt, amiben ha hoztok is kompromisszumokat, nem érzitek magatokat kihasználva.

Reggel korán negy munkába azt reggelizik amit épp megkiván. Én alszom még. Ebéd meg vacsit főzök én. Ez természetes. Nem beki hanem NEKÜNK késxitem. Hétvégén egütt reggelizunk akkor együt teritjük neg az asztakt. De pl tegnap ő sütött bundaskenyeret mig én megszoptattam a babánkat. Szerintem ez a normalis. Én főzök de ha egyedül eszik nem kenem meg neki a piritost

A párkapcsolat munkamegosztás. Egész más a helyzet ha valaki egész nap melózik mint állat és cserébe elvárja, hogy a párja gondoskodjon a kajáról, mintha döglik a fotelban a TV előtt a sörével. Ti melyik vagytok?

Szerintem ez egy párkapcsolatban lehet akár teljesen természetes is. Sok családnál van erre kialakult szokás. Mondjuk más időben dolgoznak a párok és ezért az egyikre marad a főzés. De ha neked ez nem ok, akkor vagy beszéld meg vele, hogy hogyan legyen ezentúl vagy hagyd ott a francba.

Nem lehet felelősen válaszolni erre a kérdésre a körülmények ismerete nélkül.