Hogyan osszátok be a pénzt a pároddal?

" csökken az autonómiád és már nem vehetsz meg bármit úgy, ahogy akarsz, mint előtte."

Na hát ez a legszomorúbb párkapcsolat, amiről valaha hallottam. Ahol ilyen minimális kis baromságokban le vannak korlátozva a felek mint, hogy mennyi pénz költhet az nem tudom milyen kapcsolat.. 50 év párkapcsolat után is meg kell maradni önálló, saját akarattal rendelkező embernek. Ahol nincs "én" meg "te" ott valahol valami nagyon régen el lett cseszve. Egy párkapcsolat pont arról szól, hogy társad van. A társ pedig azt jelenti, hogy ugyan úgy egyén vagy mint előtte, csupán van melletted valaki. Aki szintén ugyan úgy önálló, egyéni személy aki megtehet bármit amit akar. Ahol a kapcsolatban valamit "nem tehetsz meg", abból ki kell lépni.

Nem kis baromság. Egyre gondoltunk? Mondjuk megbeszéled a másikkal, hogy holnap elmennél a plázába 10-15 ezer forint értékben ruhákat venni. Vagy vennétek egy TV-t. Vagy mit mondjak? Minden, ami 5-10 ezer vagy annál drágább.

Ezekre gondoltam. Nem párezer forintos költésekre. A másik rohadt fontos dolog, hogy tudnotok kell, hogy mennyi anyagi fedezetetek van (mennyit kerestek, ez is nagyon számít) vagy hogy akartok-e spórolni, vagy minden hónapban csak felélitek a fizetéseteket.

50 év párkapcsolat? Azt házasságnak hívják. (De kérlek sorold fel az 1%-nyi kivételeket majd)

Az együttlét pedig a közösség alkotásról szól. Írtam: A pénzügyekben ugyanaz van, mint a dugásban. Ha szabad vagy, akkor mindkettőben többet engedhetsz meg magadnak, ha meg nem, akkor kevesebbet.

"A közös kassza meg az állandó egyeztetés a bizalom teljes hiánya."

Én pl 14-es ezen mondatát maximálisan cáfolom. Nálunk pont a bizalom jele volt, amikor a feleségemmel közös számlánk lett. Odamegy mindkettőnk fizetése is. Volt, hogy Ő kereste az enyém dupláját, most megfordult. Mindent megbeszélünk és logikus határok közt azt veszünk amit akarunk. Utáltuk a külön számlát, csak nyűg és számolgatás volt. Jajj most innen fizessük, jajj nincs kp-m...falnak mentünk ettől. Hozzáteszem,hogy a nulláról építettük az életünket, otthonunkat. Ha mindketten külön vagyonnal kezdjük az életünket lehet másképp gondolkodunk.

Kiszámoltuk, hogy havi x összeget költünk a közös kiadásokra (rezsi, kaja, tisztálkodó- és tisztítószerek, üzemanyag, minden ilyesmi), arra felesben összedobjuk a pénzt, a maradékot meg mindketten magunkra költjük.

Soha nem volt vita abból, hogy ki fizessen, hiszen úgyis közös a pénz, amit közös dolgokra szánunk.