Miért ilyen ritka manapság, hogy egy nő tudjon főzni?

Szóval, kérdező, egy lusta disznó vagy, aki nem tud/akar főzni. Milyen jogon várod el ezt másoktól?

Mert én sem tudok főzni, de nem is várom el, hogy etessenek.

Nekem még magától értetődő, hogy tudok főzni, meg én takarítok (én nem is szeretem, ha a pasim takarít, lehet kövezni). Főzni és sütni is nagyon szeretek. A párom szokott segíteni, zöldséget, gyümölcsöt pucol, behozza reggel a kávét nekem, nem érzem, hogy kiszolgálom - mert ő mást csinál meg nekem. Mi így teljesen jól működünk. Nyilván ha egyoldalú lenne, és én soha nem kapnék semmit, az zavarna (ahogy zavart is az exemnél), de jelenleg tökéletes így.

A párom megjavítja amit kell, nekem arra nincs idegem, versenyezni meg nem akarok, hogy márpedig én is meg tudom csinálni....

A főzés nem bonyolult, egyszerű dolgokat bárki el tud készíteni egy kis gyakorlással. Nem kell mesterszakácsnak lenni. Oké, értem én, ha valaki úgy érzi, hogy nincs hozzá érzéke, nem baj, eszik zsíros kenyeret lila hagymával. Ettől függetlenül én nem akarok olyan férfit magam mellé, aki nem tud főzni. Mi van, ha én lebetegszem, kórházba kerülök, akkor nem eszik? Vagy ha elcseszik a szülést - ahogy annak idején öcsém születésekor anyámnál elcseszték, és vérmérgezése meg magas láza lett, és majdnem meghalt -, és ő marad a gyerekkel, míg az én életemért küzdenek az orvosok, akkor mit ad enni a gyereknek?

Az én családomban a férfiak is tudnak főzni, és főznek is. Öcsém is tud főzni, apám is tud főzni, mindkét nagyapám tudott főzni. Anyai nagyapám készítette a legfinomabb galambhúslevest.

De még a szüleim sem főznek minden nap, ők is több napra főznek. Én sem főzök minden nap, mert egyrészt a munkahelyemen kapok ebédet, ezt a cég 1090Ft-ig állja, és nem vagyok ételallergiás, hogy ne tudjak élni a lehetőséggel, én ezzel rengeteg időt és pénzt is spórolok, másrészt este 6 után érek haza munkanapokon, és vacsorára már nem mindig kívánom a főtt ételt (ha igen, akkor összedobok valamit, ami gyorsan kész), heti 2-3 nap még mást is dolgozom a főállásom mellett, miután hazaérek, az is néhány óra elfoglaltság, reggel meg 6-kor kelek és legkésőbb 7-kor indulok dolgozni. Hétvégenként több időm van házimunkára, hét közben meg szinten tartom az aktuális állapotokat. Többet senki ne várjon tőlem, csak akkor, ha ő is beszáll a házimunkába, és közösen csináljuk, így gyorsabban tudunk végezni, és nem nekem kell egyedül azt is.

A nemi szerepek maradjanak az ágyban. A házimunkának ehhez nem sok köze van. De öcsém is biztos kiröhögne. Képzeld el, ő még szeret is főzni, meg kísérletezni az ételekkel, sőt még sütni is.

Neked nem ciki, hogy a mesterszakácsok többnyire férfiak, te meg itt sírsz, hogy ez női munka?