Ezt be kellene vallanom a barátomnak?

27 éves nő vagyok,ő 32.Együtt vagyunk másfél éve. Úgy érzem megtaláltuk egymásban az igazit. A múltjáról szinte mindent elmesélt,én viszont korántsem. Amikor felnőtt lettem és elkezdtem az egyetemet,a szüleim bár támogattak,de gyakorlatilag annyiból nem tudtam megélni. Mindig kérnem kellett,adtak is,de utána mindig a fejemhez vágták. Nem ment a munka a tanulás mellett,pedig próbáltam. Kiidegeltem magam,mindenben a minimumra szorítkoztam,depressziós lettem. Egy ismerős férfi felajánlotta,hogy támogat szexért cserébe és belementem. Nem élveztem vele a dolgot,de újra élni kezdtem. Végre igényesebb lehettem a magam módján,nem luxusra kell gondolni. Ez aztán nem tartott sokáig,utolsó évben volt gyakorlatom,nem szorultam rá erre. Nagyon szégyenlem magam miatta. Utólag úgy éreztem már,hogy hiába kaptam az egyik oldalon,de teljesen kiüresedtem,elvesztettem magamat. Azóta kompenzálok,sokszor túlságosan is becsületes vagyok,de soha többet nem árulnám el a lelkiismeretemet. Most,hogy jó állásom van,sírni tudnék, hogy ilyen könnyen eladtam magam,mintha nem is én lettem volna. Igazából szégyenlem és nagyon nyomaszt,megvetem magamat. A barátommal eddig mindent megbeszélhettem,úgy érzem jól esne,ha kiönthetném neki a lelkemet,de félek,hogy megundorodna. Mit tegyek?