Miért vagyok ilyen? Magamra sem ismerek.

Több mint három hónapja vége lett a kapcsolatomnak, azóta pszichológushoz járok, de úgy érzem, hogy nagyon rossz útra tértem mostanában. Régen mindig görcsös elveim voltak, korlátoztam magam, és a volt kapcsolatomban szigorú szabályok között kellett elnem. Mindenért meg voltam találva, a múltamban kutatott, ítélkezett, holott szerintem semmi gáz dolog nem volt az életemben. Ő hagyott el, azóta sokkal lazább lettem, túlságosan is. Ez idő alatt 2 férfival is volt dolgom, egyik alkalommal sem voltam józan, magamra sem ismerek,olyasmit érzek ilyenkor, hogy nekem már úgyis mindegy, mert sosem találok olyat, mint ő volt, magamat és őt is buntetem szerintem magamban azért, ahogy velem bant. Valami nagyon nagy törést okozott nekem ez az ember. Úgy érzem, nem akarok komolyan tartozni senkihez, képtelen vagyok szeretni, így marad a tengődès, élek a mának, de tudom, hogy nem ilyen vagyok igazából, és megrèmiszt az út, amire rálèptem. Nem nagyon tudom kontrollálni magam sokszor, mihez kezdjek? Volt valaki hasonló cipőben?

Van normális munkám, értelmes is vagyok,talpraesett, tanult,számtalan dolog érdekel az világban, mégis van ez az oldalam, ami valamiért előjött bennem azóta.

Mit engedhetnèk magamnak meg, és mit nem? Mi az, ami még belefér egy szingli èletformába?

Segítsetek kérlek.