Magamra sem ismerek. A történtek miatt viselkedhetek így? Nektek erről mi a véleményetek? (röviden lent) L

Sziasztok! Régen egy elég visszahúzódó kislány voltam az önbizalomhiányom miatt. Utáltam ha a fiúk csesztetnek vagy ilyesmi. Aztán 13 éves koromban megismerkedtem egy nálam jóval idősebb fiúval. Eleinte elvarázsolt a szavaival majd.. egyre többet akart. Olyat is amit én nem. A végén megerőszakolt és megfenyegetett, hogy a történtekről senkinek nem beszélhetek. Először maga a megerőszakolást nem fogtam fel csak féltem, hogy terhes lettem. Kb. 6 hónapig elhitettem magammal, hogy terhes vagyok. Számoltam hány hetes a babám és, hogy a végén még a születése előtt öngyilkos leszek. Nagyon szépen kiterveltem az egészet. Aztán szép lassan a megerőszakolást követő 8-9. hónapban rájöttem mit tett velem. Akkor már tudtam, hogy nem vagyok terhes de azt a szánalmat amit akkor éreztem. Az utána követő 4-5 hónapban minden nap csak arra tudtam gondolni, hogy megerőszakolt. Folyton ezzel kapcsolatban rémálmaim voltak. A mai napig folyton beugranak az emlék képek, az akkori mondatok. Majd utána megint eltelt pár hónap és egyszer csak az egyik nap boldog voltam a történtek miatt. Szabályosan örültem az egésznek. Utána követő két napig meg megint kísértett a dolog. Majd ez a kör kezdődött előröl. Mai napig így vagyok vele. Még nem mertem róla senkinek beszélni sem. Sokat gondolkozom azon, hogy milyen jó lenne ha még 1x megtörténne. Olyan furcsa minden...