Aki úgy érzi megtalálta az "igazit", tényleg igaz rá sok minden a leírtakból?

Ránk majdnem minden igaz, kivéve:

1: tudja, hogy utálom, ha velem foglalkoznak. Rajta kívül kb csak a szüleim tudják pl azt, hogy van felsőfokú nyelvvizsgám. Nem szeretem az ilyesmiket hangoztatni, és ő ezt tiszteletben tartja.

21: wtf, eszem ágában nem lenne rajta leverni, ha mással van bajom... olyan van, hogy neki dühöngök, hogy xy milyen hü---lye, de olyan nincs, hogy vele vagyok tapló... bár szerintem megértené, de ilyen nálam nincs.

23L / 24F (3 éve együtt)

Eleve nem hiszek a "nagy Ő" létezésében, de nézzük végig, kíváncsi vagyok a Mindentudás Egyetemének legújabb különszámára.

1. Butaság. Kinek akarok az idegeire menni? Másrészt meg kinek mi köze hozzá? Ez két ember magánügye, szűk baráti/családi körben nyilván elmondom a dolgokat, de nem "dicsekszem"...

2. Elég klisés, de voltaképpen helytálló. Egy kapcsolat a kompromisszumokról (is) szól, de nem kell senkiből mártírt csinálni.

3. Isten ments. Más se hiányozna. Elkezdünk egy beszélgetést, és mást se mond, mint hogy "szerintem is". Ez elsőre jópofa lehet, de a 3. téma környékén érdemes elgondolkozni, hogy az illetőnek egy deka önálló gondolata sincs. Az alapvető dolgokban (család, munka) nyilván legyen nagyjából egyetértés, de hogy egy kapcsolatot se láttam még gallyra menni azért, mert nem értettek egyet az egészséges táplálkozás fontosságáról, az is biztos.

4. Ez a jólneveltség, nem pedig a szerelem megdönthetetlen bizonyítéka.

5. Baromság. Ha igazán szeretek valakit, akkor úgy gondolom, pont az én felelősségem, hogy megváltoztassam, és uram bocsá' jobb embert csináljak belőle. És nem magam miatt, hanem miatta.

6. Pasiként nyilván nem nekem szól ez a pont, de kérem, nyugtassanak meg a nők, hogy azért nem ez a szempont...

7. Nagyon romi... nyilván hiányozni fog, de ha 30 éves fejjel szabályosan elvonási tüneteid lesznek, az nem cuki, hanem egy kezelendő pszichés probléma.

8. "...akkor már valószínűleg mindent kibírtok..." Szintén a baromság kategória. Sokkal jobban előjönnek az ellentétek, a konfliktusok, problémák, ha együtt élek valakivel, mintha hetente-havonta látnám.

9. Megint romantikus, de nincs mindig így, és nem ezen múlik.

10. What a surprise!

11. Baromság. Szituációfüggő a dolog.

12. Tényleg? Egy olyan cikkben, aminél a "nagy ő" jellemzését írják, ez megemlítendő pozitívum? "Megtaláltam a nagy Ő-t, de szerintem nincs értelme a kapcsolatunknak..."

13. Egy hosszútávra tervezett kapcsolatnál ez nem árt, de megint csak... van, aki képtelen rá. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert ilyen, és kész.

14. De jó lenne egy olyan kapcsolat, ahol beszélgetnünk se kell, mert úgyis tudjuk, mit gondol a másik. Két napig bírnám, aztán lécelnék. Nálam ez alapvető, hogy meg tudjunk vitatni dolgokat (3-as pont).

15. Rohadjak meg, csak ezért elhívom mindenhova, hogy megismerjen olyan embereket, akikkel én is évente egyszer találkozok, úgy, hogy akkor se szólunk egymáshoz. Ekkor érezni fogja, hogy imdádom...

16. Addig, amíg őszintén tudod mondani, frankó. Utána inkább kínos.

17. Nem igazán perdöntő. A legjobb kapcsolatot is tönkre tudja tenni a pocsék szexuális élet, és a legközépszerűbb kapcsolatot is feldobni a kimondottan jó együttlét. Ennélfogva itt nem számít.

18. Muszáj neki. Vagy ha mindenkivel sikerült összebalhéznia a baráti körömből, akkor lehet, elgondolkodok, hogy nem ők mind a hülyék, és hogy melyik a fontosabb.

19. Tényleg csak akkor boldog a párkapcsolatunk, ha elrángat engem is shoppingolni. Ha elfogadja, hogy én nem szeretem a plázák légkörét, végigvárni, amíg a 482. ugyanolyan ruhát felpróbálja, akkor a kapcsolatunk zátonyra futott, és Csernus doktor és Mónika együttes erővel se tudná helyretenni.

20. Álomvilág. Főleg, ha együtt élsz valakivel, nem létezik, hogy ne tudj rosszat mondani. Az más kérdés, hogy nem fogod a kollégáidnak elmondani, de ez megint nem szerelem, hanem jólneveltség kérdése.

21. Egy bizonyos pontig...

22. Nagyon romi, a mai világban kicsit irreleváns.