Szerintetek ennek mennyi lehet a valóságtartalma?

"Ebben a kategóriában mindenki minta férj/feleség, barát/barátnő, tökéletes köztük a kommunikáció, soha nincs konfliktus"

Én még nem láttam ezen az oldalon olyan kérdést, hogy "túl tökéletes a kapcsolatom, mit tegyek?" :D Az oldal azokat az embereket gyűjti össze, akiknek gondjai vannak. Ha minden szuper, nincs értelme kérdezni.

Amúgy nem értem, mi ebben az irreális. Pl én tökéletesnek tartom a kapcsolatom. Nem, se én nem vagyok tökéletes, se a párom nem az, de együtt jól működünk, a kommunikáció tényleg tökéletes (meg is dolgozunk ezért), konfliktus természetesen van, de megoldjuk - ezt nem értem, miért fura..... Persze, lehet azt csinálni, hogy tologatjuk jobbra-balra a problémákat, sunnyogunk, aztán szépen lassan megmérgezi a kapcsolatot, de én egész egyszerűen lusta vagyok még otthon is játszmázni, hallgatni. Épp eleget kell jópofizni, és befogni a csőrömet munkában, rokonoknál, stb, otthon a párommal felüdülés őszintének lenni, és kimondani ha valami bánt.

Ezen túl vannak olyan dolgok, amikor én is az azonnali szakítást javasolnám. Szakítás, erőszak, ilyesmik... annak a híve vagyok, hogy dolgozni kell egy kapcsolatért, de van az a pont, ahonnan fölösleges kapálózni - legalábbis szerintem, nyilván más meg máshogy gondolja, de ha úgy szól a kérdés, hogy "te mit tennél", akkor azt fogom írni, amit én tennék.

Az a baj, hogy sokan azt hiszik, hogy összejönnek valakivel, és életük végéig rózsaszín ködben lebegve fognak egymás szemébe bámulni a csillagfényben, és ezt számítják tökéletes kapcsolatnak. Ha erre várnak, akkor persze, hogy nem fog létezni a tökéletes, mert ilyen egyszerűen nem létezik.

Én nem ezt veszem annak, én a miénket látom tökéletesnek, minden nézeteltéréssel, minden defektünkkel együtt.

Vannak kapcsolatok, amiket a felek harmonikusnak, tökéletesnek éreznek (nyilván kívülállóként tűnhet borzalmasnak, de kívülálló véleménye ilyen téren nem számít), de meg lehet nézni, ezekben mennyi munka van, meg hogy egyáltalán mit takar.

Sokan egyszerűen félreértik, és az irreális elképzeléseik miatt elkönyvelik, hogy nincs tökéletes kapcsolat. Pedig van.

*az azonnali szakítást javasolnám. Szakítás, erőszak, ilyesmik

Itt "szakítás" helyett "megcsalás" akart lenni, szakítás miatt nem szakítanék :D

"Én még nem láttam ezen az oldalon olyan kérdést, hogy "túl tökéletes a kapcsolatom, mit tegyek?" :D Az oldal azokat az embereket gyűjti össze, akiknek gondjai vannak. Ha minden szuper, nincs értelme kérdezni. "

<< nem a kérdés feltevőire gondolt, hanem a válaszadókra...

Lorem Ipsum neked elsősorban nem a rövid válaszaiddal vannak bajok, hanem a sokszor érthetetlen zagyvaságaiddal amit összehordasz, az igénytelen írásodról nem is beszélve.

Ja vágom, hogy telefonról írsz, de attól még lehetne benned annyi igényesség, hogy visszaolvasd amit írtál, és esetleg kijavítod azt.

A kérdésre: évek óta nem lehet komolyan venni ezt a kategóriát.

Mindig a toplista első 10-20 felhasználója osztja itt az észt, változó hogy kik vannak ebben.

Akiket nagy átlagban ismertem közülük, általában mindig valami erősen defektes kapcsolattal a hátuk mögött jöttek ide tanácsot adni, valami lelki eredetű nyomorral karöltve. (a kategória krémje)

Jöhet a lepontozás, hogy meglegyen a napi sikerélmény.

Szerintem azért messze nem ilyen az arány a válaszolók között, csak azok a feltűnőbbek.

Amúgy gyanítom, hogy a "jaj, nálunk minden 100%-ig hepi" emberkék nagy része csak az önmaga megnyugtatására ír be ilyet. Mint amikor naponta kirakja facebookra, hogy "annyira szeretjük egymást a Mücükémmel". Az sztem már inkább gyakori, amikor vki minden apróságra szakít, mert tökéletesnek hiszi magát, és túl macerás lenne megbeszélni a dolgokat.

Én speciel ajánlottam már több emberkének az azonnali szakítást, de csak olyan esetekben, amikor sztem kirívó, hogy a másik nem tiszteli, nem szereti, kihasználja, vagy ha azt látni, hogy a kérdező már nem tud bízni a másikban.

Én amúgy őszinte szoktam lenni a kapcsolatommal kapcsolatban. Sztem az átlag mai kapcsolatnál jobb a miénk, de nyilván vannak dolgok, amikben még csiszolódunk egymáshoz vagy a másiknak vannak idegesítő dolgai, amikkel együtt kell élni. Kompromisszumképesség kérdése az egész. Mondjuk azt szoktam bírni, amikor van egy ilyen kérdés, hogy "mi idegesít a párodban?" és leírom (apróságok... pl. hogy nem képes megérteni, hogy egy nemrég diagnosztizált betegség értelmében NEM EHETEK TÖBBET cukrot, és mégis mindig megkérdezi, hogy kérek-e a cukorban csöpögő SPAR-os almás-vaníliás táskából :D), akkor lepontoznak meg jön a komment, hogy "ha igazán szereted a párod, akkor nem beszélsz róla így és nem kritizálod"...

Amúgy név nélkül, ismeretlen embereknek csak én nem értem, hogy mi értelme lenne hazudni?

Facebookon még megértem, bár ott se csinálom, de értem, a haverjaim lássák hogy nekem milyen jó, stb, de itt? Azt se tudom, kiknek írok tulajdonképpen, lusta lennék vadidegenek kedvéért kamukat kitalálni.

Kinek van már erre energiája? Meg miért akar lenyűgözni idegeneket?