Az ELTE csecsemő- és kisgyermeknevelő szakával kapcsolatban rengeteg helyről hallom, hogy erre a szakra a "nem túl okos" hallgatók mennek, ennek mennyi a valóságtartalma?

Én oda jelentkeztem most. Szerintem ennek nem sok valóságtartalma van, de mindenesetre nekem csak jó lenne, ha így lenne, mert akkor nem lenne miért aggódnom, hogy felvesznek-e vagy sem.

Ilyen szakra igazság szerint többnyire azok jelentkeznek, akiknek máshová nem lenne elég a pontszámuk, de diplomát akarnak, (humán területről természetesen, mivel a reál nem nagyon megy nekik) és inkább lányok. Azért félreértés ne essék, ezzel nem a női nemet nevezem butának, csak többnyire azon lányok jelentkeznek ide, akik máshová nem nagyon alkalmasak. Osztálytársam is ilyen szakra jelentkezett, épphogy meg van a jogszabály által előírt ponthatárminimuma. Elhelyezkedni el lehet vele egyébként, hiszen bölcsőde mindenütt van szinte, de fizetésbe nem kell túl magas összegekben gondolkodni. Akkor inkább óvodapedagógusnak érdemes menni, az valamivel jobb.

Ha nem a tavalyi pontokat nézed, (ami valljuk be, a legtöbb helyen nevetséges volt) hanem a tavaly előtti, vagy az előttit, akkor láthatod, hogy azok már 350 környékén ingadoznak. Ezek alapján nem mondanám, hogy a "nem túl okos" embereket vesznek fel...

Szerintem azok a "nem túl okos" emberek, akiktől ezt hallod. Természetesen néhányan elvétve akadnak, akik azért jelentkeznek ide mert máshova nem lenne elég a pontszámuk, de szerintem mégiscsak azok jelentkeznek ide leginkább, ahogy óvodapedagógiára és tanító szakra is, akik gyermekekkel szeretnének foglalkozni és érzik magukban az elhivatottságot ez irányba. Rengetegen sok-sok ponttal haladják meg a ponthatárt. A pontszámok azonban semmit nem árulnak el arról, hogy mennyire nehezek is ezek a szakmák. Már csak ha abba is belegondolsz, mennyire ellentmond egymásnak az a két dolog h lenézik a pedagógusokat az emberek, mégis rájuk bízzák legféltettebb kincsüket: a gyermeküket. Én óvodapedagógus szakon végeztem. Sok gyakorlattal a hátam mögött azt mondom, ez nem butácska embereknek való. Sok emberben nincs meg az a rengeteg képesség, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jól bánjon a gyermekekkel, megtalálja velük a közös hangot, tanítgassa, nevelje őket, differenciáljon és sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy a szülőkkel sem egyszerű. Nehogymár az legyen a nagyobb tehetség és érték, hogy valaki számítógépbe pötyög számokat! El fogsz tudni helyezkedni egyébként, mondjuk én a mesternek nem látom túl sok értelmét ha csak szimplán csecsemő- és kisgyermeknevelőként akarsz dolgozni egy bölcsődében. Sok sikert hozzá, ez egy értékes szakma, ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, akkor igazán könnyű. De csak olyan embereknek való, akik számára fontosabb, hogy olyan munkája legyen, amit szeret, mint az, hogy mennyi pénzt kap érte.

Jó most ez olyan dolog, hogy rendőr sem lehet mindenkiből, mert nincs meg benne az a képesség. Az meg, hogy rájuk bízza mindenki a gyerekeket, mégis lenézik őket nem teljesen igaz, egyrészt jóhogy rájuk bízzák, mert ez a munkájuk, másrészt nem nézi le őket senki, mert ez egy nagyon szép foglalkozás, és nehéz egyszerre sok gyerekre odafigyelni, de azért valljuk be, hogy ha nehézségi sorrendbe összeállítanánk a létező összes foglalkozást, akkor ez valahol hátul lenne a sorban (ha a legnehezebbtől haladunk a legkönnyebb felé hátra fele). Azért egy orvosi, jogi, rendőri, katonai, pénzügyi, mérnöki pálya komolyabb tudást és fegyelmet igényel.

Én tanultam pénzügyet is, mégis úgy gondolom, egy gyermekekkel foglalkozó szakmához sokkal nagyobb felelősség tartozik és egyáltalán nem a sor hátulján lenne...