Ti mit tennétek a helyemben?

Nem élünk együtt.

Fiatal lány vagyok. Úgy érzem, a párom nem foglalkozik velem eleget. Majdnem 2 éve vagyunk együtt. Az elején egy teljes csodaként élte meg, hogy egyáltalán szóba álltam vele, nem hogy még össze is jöttem vele. Minden idejét velem töltötte, elvitt magával mindenhova, meglepett mindig, foglalkozott velem rengeteget. De most minden fordítva lett. Lusta bármerre is menni együtt, ha valamit tennie kell azért hogy találkozzunk vagy együtt lehessünk (mondjuk eljönni valahova értem, vagy korán kelni) egyből ááá hagyjuk inkább.

Rendkívül rosszul esik, ismerősei is mondták hogy úristen, mi még együtt vagyunk?... nap mint nap udvarolnak többen is nekem, persze én mindenkit lerázok, mert én őt szeretem. Még így is. És ő is tudja mennyien csapják a szelet, de ő ettől nem érzi azt hogy mondjuk jobban odakéne figyelnie rám, vagy valami.. egyáltalán semmi. De közben meg ha összeveszünk és pár óra/nap mosoly szünet van, utána keres. Bocsánatot nem kér, de látszik rajta hogy hiányoztam neki, de a világért nem mondaná.És én még így is őt szeretem és másra még csak rá se nézek...

Kezdem nagyon magányosan érezni magam ebben a kapcsolatban, de elhagyni meg azért nem tudom mert még mindig szeretem... az emlékek nagyon kötnek hozzá.

Nem tudom mit csináljak. nagyon tanácstalan vagyok. Végképp rossz, mert ha valakit ennyire megszeretek, ragaszkodó vagyok és bármit megtennék érte. De ő nem becsüli..

Ti mit tennétek a helyemben?