Mi ez a "kiélés" dolog, honnan jön?

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy 18 évesen találkozik élete szerelmével.

Ezért sokan mindenféle más örömben keresik addig is a boldogságukat. Erre mondják ,hogy "ki akarják élni magukat", de sokaknál ez csak afféle kifogás a szerencsétlen helyzetükre és valójában ők is nagyon vágynának a komoly kapcsolatra (ha más nem, tudat alatt), csak nincs akkora szerencséjük, mint nektek.

Szerintem senki nem szereti, ha olyan téma kerül előtérbe, amiben ő nincs a toppon, így ha szóba kerül, még ezzel a "kiélés" dumával lehet a legkönnyebben lepattintani a kellemetlen kérdéseket, hogy miért nincs komoly kapcsolatod(?), családod(?) stb...

Szerintem ezt embertípusa válogatja.

Van aki családcentrikus, míg van, aki még 30 évesen is csak bulizna, és habzsolná az életet.

Én sem értem, mit lehet szeretni ebben a hedonizmusban, szerintem sokkal jobb a biztos háttér... De hát lelkük rajta. A barátaim nem ezek közül az emberek közül kerülnek ki úgysem.

21/L

A dolog annyiból áll , hogy sokan nagyon fiatalon (20-23 évesen) megházasodni meg gyereket akarnak. És ez talán működött is , régen amikor nem volt szokás elválni. Manapság azonban nagyon sokan ha ennyire fiatalon lekötik magukat aztán 301 éves korukra elválnak , akár már 1-2 gyerekkel. Miért? Mert rájönnek arra , amire gondolom ti is hogy szülőként az ember nem akkor megy oda ahova akar és nem akkor amikor akar. Magyarul egy bizonyos értelemben leszűkülnek a lehetőségei.

Nem tud bármikor elutazni , vagy csak nehezebben vagy egyáltalán BÁRMIT csinálni mert ott a gyerek akiért felelősséget kell vállalni.

A "kiélés" nem egyenlő a hedonizmussal. Annyi a lényege ,hogy az ember élvezze a fiatalságát (nem a féktelen piálásra meg bulikra gondolok , bár véleményem szerint nincs azzal semmi baj , ha 20 néhány éves fiatalok eljárnak szórakozni) tudjon tanulni , utazgatni , fesztiválozni , elmenni egy rakás olyan helyre ahova gyerekkel nem lehet. Egyetemre megy , karriert épít stb.

És mind ezek mellett örül annak ,hogy már nem gyerek , önmagáért felel , saját maga szabja meg a korlátait , építgeti az életét.

Szép meg jó dolog ,hogy ti 11 éve házasok vagytok , de ez nagyon kevés esetben működik. Mert a nagy többség akik ennyire fiatalon házasodnak össze és/vagy vállalnak gyereket 30 éves korukra elválnak , rájönnek hogy ők még nem tanultak olyat amit akartak , nincs elég fizetésük egy vagy több gyerekhez , még nem buliztak eleget , nem utaztak el oda ahova akartak. És ennek a gyerek iszi meg a levét. Ti a szerencsés kivételhez tartoztok.

De ez annyira kevés.

Egy 18 éves (napjainkban) hol elég érett egy gyerek neveléséhez amikor jóformán még önmaga is gyerek?? nyilván jogilag felnőtt , de ne már azért legyen valaki felnőtt mert papíron az. Sokan még középiskolások ,egyetemisták ennyi idősen. Sokakat ilyen korban még a szüleik tartanak el (ami hozzátenném normális ,nem is várható el egy középiskolástól hogy saját magát eltartsa) és nem tartanak ott , semmilyen téren hogy gyerekük legyen.

Szerintem mindenki úgy a maga életét ahogy jónak látja de nem árt előre gondolkodni és belegondolni abba hogy 5-10-15 év múlva is minden úgy lesz ahogy. Nem egy olyan eset volt , hogy valamelyik szülő 2x évesen megpattant mert ő még nem csinált ezt vagy azt és ezt gyerek mellett nem lehet.

Jajj istenem, mit kell ezen ennyit elmélkedni?

Ők úgy élik az életüket, ti meg így. Ők se tesznek fel itt kérdést, hogy nektek minek 3 gyerek, kettő mellett is elég unalmasak vagytok.

Ahhoz meg aztán végképp semmi közöd, hogy kit hányan fektetnek meg...

Nincs jobb dolgod? Nem kell a gyereknek mesét olvasni vagy valami?

Nekem az egész életem kiélés. Bár én nem a bulikat és a szexet értem alatta, hanem hogy egyedül lehetek és azt csinálom, amit akarok.

Bár másokat nem nézek le, felőlem mindenki azt csinál amit akar, agyonbssza magát vagy szül egy alomnyi kölyköt, ami tetszik.